„Amikor láttam, hogy a könyv szerzője egyrészt traumatológiai szakápoló, másrészt pedig szexuálisan bántalmazott gyerekekkel foglalkozott a doktori dolgozatában, akkor már sejtettem, hogy a Lányok csöndje nem lesz egy könnyű olvasmány. De még ehhez képest is mélyen megérintett, és – bevallom – volt egy pont, amikor majdnem feladtam. Mondhatni én is traumatizálódtam. Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy felelőtlenségnek tartom a kiadó részéről, hogy nemhogy 18-as karika nincs sehol a borítón, de még csak utalás szinten sem jelenik meg a fülszövegben sem, hogy felnőtt tartalommal bír a könyv. Biztos vagyok benne, hogy a könyvben felmerülő téma nem csak engem érint érzékenyen (sőt), és minimum egy fél mondatot érdemelt volna az a tény, hogy ez bizony nem kiskorúaknak szóló olvasmány, hiába tizennyolc alattiak a főszereplők.”

A teljes cikk elérhető ITT