"Férfi szeret férfit a Szólíts a neveden című könyvben és filmben. Ha valaki ettől a mondattól és ténytől kibukik, az ne olvasson tovább, bár mindenképpen hozzátenném, hogy ha így van, elhalasztja a lehetőséget, hogy a világ (szerintem) legszebben, legérzékenyebben, legkifinomultabban, legelegánsabban elmesélt szerelmes történetével szembesüljön. Nyitottság kell hozzá, de ha ez megvan, az Édenkert kapuja tárul fel előttünk. A történetmesélők, az író, forgatókönyvíró, rendező, színészek, zeneszerzők tökéletes "munkát" végeztek, segítségükkel megérthetjük, nem számít, ki szeret kit, ez az univerzális érzés határtalan, és a jelenléte önmagában gyönyörű.

Az Édenkerttel való összehasonlítás nem véletlen, a történet helyszíne "valahol Észak-Olaszországban", ami olyan, mint egy szelet mennyország, minden külső, negatív hatástól mentes, ahol szabadon áramolhatnak az érzelmek, ahol a maga esetlenségében is bátran megélhető és kimondható minden, ami megszületik az emberekben, ahol a nyitottság, a nagyvonalúság, az elegancia, a letisztultság, az érzékenység megélése és gyakorlása a mindennapok részét képezik. Ezeknek a befogadása nehézségekbe ütközhet, így sajnos többen, több ponton is feladhatják a történetben való elmerülést."

A teljes cikk elérhető ITT