Valamiféle furcsa vallás tartja össze a közösséget – akárcsak A szolgálólány meséjében –; ez elsősorban politikai tényezőként van jelen: legitimálja a fennálló hatalmi rendszert, és az „ősök”, vagyis az első, a kolóniát megalapító szigetlakók feltétlen tekintélyén alapul. Központi motívum a regényben a sárba süllyedő templom, amelyet – ahelyett, hogy stabilizálnák az alapjait – mindig továbbépítenek, új meg új falakat emelnek a lesüllyedt kövek fölé, így a templom a föld alatt terjeszkedik tovább. Nemcsak a süllyedés miatt beszédes ez a motívum, hanem azért is, mert a furcsa megoldásra nincs magyarázat. Ahogy más dolgokra sem. Ha valaki nem bírja elviselni az abúzus vagy az elnyomás valamelyik formáját, azt kábítószerekkel térítik jobb belátásra, vagy egyszerűen nyomtalanul eltűnik. Egy önkényuralmi rendszer legfontosabb vonásait is föl lehet fedezni a Lányok csöndjében.

A Magyar Nemzet írása elolvasható itt