"A regény számomra három nagyon fontos dolgot adott át. Az egyik az összetartás ereje. Az elnyomásból csak és kizárólag úgy lehet kitörni, ha az elnyomottak összefognak. Egyedül nincs esély legyőzni a terrort, de együtt, ha nem is azonnal, hanem szép lassan, van esély a világ megváltoztatására.

A másik tanulság számomra, hogy a csönd az elnyomók leghatásosabb fegyvere. Amíg az elnyomottak még egymás előtt is hallgatnak, addig gyengék. Csak és kizárólag úgy lehet erős az ember, ha a világba ordítja az igazságot. Persze, ez nem biztonságos dolog, akár bele is halhat valaki, de ez az egyetlen módja annak, hogy az ember szabaddá válhasson, és talán a világot is felszabadíthassa.

A harmadik fontos tanulság, hogy ha mi magunk viszonylag biztonságban is élünk, mindig próbáljunk legalább a magunk módján segíteni azokon, akik nem ennyire szerencsések. Ha mással nem, legalább azzal, hogy nem ártunk nekik. Pl. sosem hibáztatjuk az áldozatot, nem próbáljuk lekicsinyelni a szenvedéseit, nem próbáljuk elhitetni vele, hogy ami történik, azt meg is érdemli. Ha valaki ennél is többet akar tenni, akkor hallgassa meg azokat, akik ki akarnak törni a csöndből. Kimenteni talán nem tudja őket a bajból, de azzal, hogy félelem és szégyenkezés nélkül elmondhatja valaki a vele történteket, lehet, hogy megadjuk neki az első valódi lépéshez azt a halovány kis lökést, amire szüksége volt. És ha nagyon bátrak vagyunk, vagy van valamiféle hatalom a kezünkben, amivel élhetünk, akkor ténylegesen is álljunk oda a bántalmazottak mellé megvédeni őket."