Ehhez nem kell más, csak Fitti, aki csúnyán betépve őrült (nagy) felfedezést tesz: a marihuána a bibliai Élet Fájának a leszármazottja. Nem is kell más, csak néhány tényleg Guy Ritchie-filmeket idéző karakter, mint például a trükkös bróker, a nagystílű üzletember, az orosz maffiózó és az ostoba exlégiós (aki mégsem annyira), és máris kész a Kék. Olvasónapló, 3. rész.

Nem tudom, Horváth Gábor mit tolt, amikor megírta a Kéket, de elég eszméletlen cucc lehet. Még valamikor a nyár elején kaptam meg a könyvet, sokáig csak odébb-odébb pakolgattam, mindig volt más, sürgősebb, olyan, ami jobban érdekelt. Aztán egyszer félálomban, munkába menet, ezt vettem le a polcról (épp a már említett fiumei helyett), és ha már úgy alakult, elkezdtem olvasni a villamoson. És belefeledkeztem. Nem mondom, hogy olyan míves gondolatokkal lenne teli, mint Nádas Pétertől a Világló részletek, nincs olyan mesteri cselekményvezetése, mint egy Nesbø-kriminek, és persze annyira nem akciódús, mint a már említett film, de hogy tökéletesen szórakoztató egynyári olvasmány, az biztos.

link