A rasszizmus nem egy állapot, hanem egy társadalom folyamatosan változó hozzáállása a kisebbséghez. Valahol az elején, ott egy kis három éves fejében kell elkezdeni azt, hogy a passzív formája se alakulhasson ki, hogy ne lehessen mérce a bőrszín, hogy ne legyenek emberek, akiknek lehajtott fejjel kell járniuk, és kiüríteni a zsebeiket a boltokban, mielőtt távoznak.

Mindegy, mi lesz Ruth sorsa. Azt Jodi Picoult elrendezi. Az nem mindegy, velünk mi lesz, mi mit teszünk, vagy nem teszünk a rasszizmus, a kirekesztés ellen. Ezt meg nekünk kell elrendeznünk magunkkal.

A teljes recenzió elolvasható itt