"Nem értettem, mint jelent, hogy Isten öröktől fogva létező, teljesen szuverén, hogy nem változik, és így mindig igazságos, jó és szeret, s mindezt egyszerre teszi. A szeretetről mindig az jutott eszembe, ahogy nagypapám felül a vonatra a mama süteményével, utazik vele hat órát, hogy még melegében felérjen, de másnap visszamegy, mert a nagyi egyedül van. De hogy szeretni csak Istennel tudhatunk, aki úgy viseli gondunkat, hogy eltűri az ellene való folyamatos lázadásunkat, miközben szabad akartunkat nem sértve más belátásra vezet és újjászül fentről, kegyelemből, meg hogy csak vele és általa vagyunk képesek a világ valóságos erőtereit meglátni, ezt nem tudtam."

Interjú Horváth Gergellyel a Magyar Nemzetben itt