- Sosem kedveltem a szürke hétköznapokat, ezért igyekszem felfedezni a rejtélyes, izgalmas dolgokat, a háztartás körül is. Így esett, hogy egyszer, egy teregetés közben elgondolkodtam, vajon hova tűnt már megint egy fél pár zokni? S miután tele van egy fiók páratlan zoknikkal, arra gondoltam, az nem lehet, hogy ezt mind a mosógép ette meg! Ennek a jelenségnek sokkal érdekesebb magyarázata kell, hogy legyen, talán létezik valaki, aki direkt erre vadászik!

 

 

Először még nem is ő maga, hanem a kis koboldok, a zoknimukik természetrajza, később jött csak a mese. Talán azért van ez, mert mindig is kedveltem a párhuzamos világokról szóló történeteket, melyek a mi világunk mellett titokban léteznek, hogy csak kinyitunk egy szekrényajtót, és ott egy másik világot találunk.

A zoknimukik társadalma hasonlít a miénkre - épp csak annyi, hogy ami nekünk csak kacat, vagy szemét - befőttes gumi, ceruza végéről lepottyant radír, elgörbült gemkapocs - számukra éppen az képvisel nagy értéket, és finomságnak tartják, hiszen ezeket eszik. A zoknikat pedig azért gyűjtik, mert abban alszanak. Tulajdonképpen folyton a kajálás körül forog az életük. Ez humorosan jelenik meg a mesében, de azt gondolom ez egyben egy kis kritika is a harácsoló, fogyasztói társadalommal szemben.

Először tehát a zoknimuki faj teremtődött meg, aztán később egyszer csak "belépett és ott termett" Filc, a kis zoknimuki. A bonyodalom pedig onnan indul, hogy Filc megszegi a mukik évszázados törvényét: felfedi magát, láthatóvá válik a gyerekek számára, s összebarátkozik egy kisfiúval, Félixszel. Az igazi kaland azonban azzal veszi kezdetét, hogy felbukkan egy titokzatos, távoli rokon, Vargusz Flanel bácsi, aki nem teljesen jó szándékkal érkezik, és nem olyan egyszerű őt megállítani. Filc azonban úgy gondolja, ha ez mégis sikerülne neki Félix segítségével, és meg tudja védeni mit sem sejtő családját, talán apukája is elfogadná őt, minden furcsaságával együtt.

 

 

- Filc története az önállósodásról, A felnőtté válásról szól. Amikor a történet elején felbukkan, még csak egy esetlen kis manócska, olyan, mint egy igazi gyerek, tele kétségekkel, félelmekkel. Még azt is csak betegségnek hiszi, és megijed tőle, hogy felragyog a füle és bizseregni kezd. Aztán rájön, varázsereje van, és az események rákényszerítik, hogy felnőjön, hogy egyedül helytálljon. Lassan megismeri és elfogadja saját képességeit és megerősödve kerül ki a kalandokból. Ha nem is nő fel teljesen, de kiskamasz lesz belőle, ahogyan ezen minden kisgyereknek is végig kell mennie. Meg kell ismerniük, hogy ez a varázserő bennük is létezik, ami nem más, mint a tehetség, a képesség, a gondolat ereje. A lényeg, hogy minden kisgyerek higgyen magában, mert mindegyikükben ott lakozik az a kis varázserő - azaz egy olyan tehetség, ami különlegessé, egyedivé teszi őket.

 

 

- Már dolgozom Filc második részén, ami azonban nem az első folytatása lesz, hanem egy attól függetlenül is érthető és élvezhető újabb kaland. Annyiban hasonlít az elsőre, hogy természetesen ez is a zoknimukik világában játszódik, és itt is a családját fenyegeti veszély. Ezúttal azonban egy kis időre el kell hagynia szeretteit, és vándorútra kel.

 

Kiadvány:
Tóth Zita
Filc, a zoknimuki
Athenaeum Kiadó, 2009

Forrás:
Nyulasz Péter
www.kultura.hu
2009.09.09.