Eime volt számomra a legkedvesebb szereplő. Kezdetben nagyon makacs, csak az és úgy jó neki, ahogy azt ő elképzelte. Egy jottányit sem hajlandó lejjebb adni. Tehetséges a rajzolásban, így ínséges időkben agyagedények díszítésével foglalkozik. Származásából adódóan jó érzéke van az oktatáshoz, de nem bírja a fizikai munkát. Kitartásával azonban ezt ellensúlyozni tudja, megtanulja a kardforgatás művészetét. A férfiak jobb szeretik biztonságban tudni, ő azonban minderre fittyet hányva veti bele magát az események sűrűjébe. Fiúként is próbál helyt állni, viszont nagyon lerí róla az igazi neme.

Olvasd el a teljes recenziót itt