Fantasztikus régészeti albumot jelentett meg az Athenaeum: a könyv az öt kontinens archeológiai csodáit mutatja be, 7 millió évet átölelve. A műből azt is megtudhatjuk, hogy a régészet ma már jóval többet jelent poros ásatások sorozatánál: eszköztárában műholdképek, DNS-elemzések, háromdimenziós számítógépes szimulációk is helyet kapnak.

A könyv az öt világrész civilizációinak és kultúráinak maradványait veszi számba, a leletek alapján rekonstruálja a régmúlt időket, sokrétű ismeretekkel látja el az olvasót a ruházkodástól és az étkezéstől kezdve, a lakásviszonyokon át egészen a társadalmak szerveződésével kapcsolatban. Egy ilyen nagy volumenű (szó szerint) munka komoly szervezést igényel, ami világosan kiderül, ha végigtekintünk a szerzőgárda összetételén. Aedeen Cremin, a kötet főszerkesztője Írországban és Olaszországban végezte tanulmányait, több ausztrál egyetem vendégelőadójaként oktat. Összesen 37 szerző mutatkozik be röviden, jelentős részük a fiatalabb korosztályból került ki, a régészek mellett művészettörténészek és antropológusok is képviseltetik magukat. A főszerkesztő az előszóban röviden ismerteti a kötet célját: meg kívánja szólaltatni az írott történelemmel nem rendelkező embereket, legyen szó akár a feláldozott, tragikus sorsú leányokról, vagy a névtelen kézművesekről.

A bevezető fejezet a régészet elméleti hátterét és módszertanát foglalja össze. Az eltemetett múlt régóta izgatta az emberek fantáziáját, a föld alatt rejlő kincsek és titkok sokakat késztettek ezen rejtett világ megismerésére. Az érdeklődésből tudomány lett, amely a letűnt kultúrák tárgyi emlékeit hivatott tanulmányozni. A régészet története is sok izgalmas kérdést vázol fel. Az itáliai reneszánsz humanisták szerint Anconai Ciriaco (1391 k. ? 1455) volt az első régész, aki többek között IV. Jenő pápa tanácsadójaként tevékenykedett. Utazásai során megfigyelte a Földközi-tenger medencéjének tárgyi emlékeit, részletes leírást adott az általa látott nagyszerű műemlékekről. Módszere gyökeres változást hozott: kétségbe vonta ugyanis az írott források megbízhatóságát. A fogalmak és a módszerek megközelítése is komoly fejlődésen ment át, ugyanakkor az alapvető kérdések ? Mi ez? Hol találták? Mivel együtt találták meg? Mikor keletkezett? Mit árul el a múltról? ? változatlanok maradtak.

A régészet az elmúlt 50 évben már más tudományágakat is magába foglalt. A viselkedés tanulmányozásának tudományát, az antropológiát az amerikai Lewis Binford és a brit Ian Hodder alkalmazták először. A vallás is megjelent a régészetben, bármely korszakról vagy földrészről legyen is szó. Számos kultuszhelynek és szentélynek fennmaradtak a nyoma, a sziklaművészet emlékeit őrző barlangok vallásos jellegét már bizonyították. A bibliai régészet a közel-keleti országok területén található bibliai helyszíneket vizsgálja, azonban az Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon és Szíria feszült geopolitikai helyzete miatt ellentmondásos diszciplína lett.

Az 1980-as évek elején népszerűvé vált a filozófiai módszerek alkalmazása, elsősorban az amerikai, brit és skandináv egyetemeken. A tájrégészet művelői a lelőhelyet tágabb földrajzi és topográfiai összefüggésbe helyezik, a gyökerek a 19. századra nyúlnak vissza. A víz alatti régészet kutatási tárgyát tengerrel/vizekkel kapcsolatos emberi tevékenység jelenti. A szakemberek a hajóroncsok mellett a víz alá került településeket is vizsgálat alá vetik.

Izgalmas területet boncolgat az a fejezet, amely a problémákkal és a kérdésekkel foglalkozik. Az utóbbi időben a tárgyak birtoklásával és jogosnak vélt tulajdonosaikkal kapcsolatban nagyon sokan adtak hangot véleményüknek. Az elmúlt években azok az államok, amelyek külföldi múzeumok kiállításain saját elrabolt tulajdonuknak tekintett tárgyakat fedeztek fel, egyre sikeresebben tettek jogi lépéseket azok visszaszerzése érdekében, ugyanakkor ez a procedúra éveket is igénybe vehet. Továbbá a régészek felismerték, hogy munkájuk érdekli a közvéleményt, ezért időnként önkéntesek segítségét is igénybe veszik. A kutatók igyekeznek tiszteletben tartani az előkerült csontmaradványokat, például az iszlám országokban a muszlimok csontjait még a felszínre kerülésük napján vissza kell temetni az egyházi hatóságok által elismert temetőbe.

Az elméleti alapok tisztázása után a kötet az öt világrész legfontosabb régészeti emlékeit taglalja, időrendben haladva. Kevés lenne a hely, ha mindegyikre kitérnénk, az egyes lelőhelyek logikusan követik egymást, a topográfiai elhelyezést az oldal szélén található térképek segítik. Afrikában természetesen Egyiptom fő szerepet kap, ugyanakkor a szerzők kitérnek a kevésbé ismert régiókra is. Az európai lelőhelyeknél a magyar változat kiadói ügyeltek, hogy legalább pár sor erejéig kitérjenek a magyarországi feltárásokra és leletekre, ugyanakkor, aki a Kárpát-medence régészetét akarja megismerni, ne ezt a kötetet vegye a kezébe.

A kötet impozáns voltát több adat is alátámasztja. Már rögtön a külcsín, mivel a könyv a 400 oldalnak köszönhetően vaskos. Az 550 illusztráció, rajz, fénykép nagyon szépen kivitelezett, jól válogatott, az ember szinte olvasás nélkül végig tudja lapozni a könyvet, annyira magukkal vonzzák a figyelmet. Természetesen itt nem ?csak? egy képeskönyvről van szó, mivel a lelőhelyeket bemutató szöveg lényegre törő, a legfontosabb ismereteket közli. A konkrét objektumokon kívül a szerzők más jellegű információkat is fontosnak tartanak, ezeket külön szövegdobozban helyezték el, amelyeket tipográfiailag is megkülönböztettek. A kötet végén felsorolják az ajánlott irodalmat, csillaggal jelölték a magyar olvasó által viszonylag könnyen hozzáférhetőeket. Ötletes megoldás volt egy kislexikon (abszolút keltezés ? zsírkő) megszerkesztése. A részletesebb keresést név- és tárgymutató, illetve a belső oldalakon található térképek segítik. A fordítást Pálfi Zoltán, az ELTE tanára tette még szakszerűbbé.

Forrás: mult-kor.hu