Maros András könyveit mindig súlyosan pozitív előítéletekkel olvasom. Úgy készülök hozzájuk, mint egy-egy Waczak Szálló-epizódhoz, olyan kellemetes érzésekkel, bizsergő borzongással. Mert tudom, hogy minőségi, első osztályú humor vár rám. (Ó, drága humor, mily luxus és hatalmas hiánycikk vagy te kicsiny irodalmunkban!… ahol szinte tilos megnevettetni az olvasót, és aki mégis megteszi, arra úgy néznek, mint szellemes társalgók a későn – és ködmönben – érkezőre, ki nem érti a már jó ideje a szivarfüstben kavargó bonmot-kat: némi kis gúnnyal, enyhe viszollyal és erős lenézéssel.)

http://magyaridok.hu/kultura/humorba-ojtott-oltas-198373/