"Azt hiszem, az igaz történeteket mindig egy picit másképp kezdi el az ember olvasni. Egy picivel több átéléssel, egy picivel több empátiával, egy picivel több átérzéssel.
És ahogy olvassa, mindig egy picit jobban megérinti, és egy picivel jobban megviseli. Mert ez rólunk szól. Élőkről, létezőkről, olyan dolgokról, amelyek bármikor, bárkivel megeshetnek. A tényleges valóságról.
És talán éppen ezért kicsit félelmetesebbek is…

Kettő dolog jut eszembe egyidejűleg, amint erre a könyvre gondolok: egyrészt az, hogy milyen csodálatos lény is az ember, hogy saját maga erején felül is képes elviselni az elviselhetetlent. Hogy saját erejét felülmúlva képes hinni a csodákban, a vágyban és véghezvinni az akaratát – bármi áron. Milyen nagyszerű adománya ez a természetnek, milyen hatalmas erő! És nekünk, olvasóknak milyen nagyszerű inspiráció!

Másrészt kicsit önző módon és félelemmel telve az jut eszembe: hogy lehet ez? Hogy történhet meg ez egyik napról a másikra egy gyermekkel? Minden előzmény, minden ráutaló esemény nélkül? Ezek szerint ez bárkivel megtörténhet? Mennyire szerencsések vagyunk mi, hogy mégsem. Hogy egészségesek vagyunk, hogy természetesnek vesszük azt, hogy van lábunk, hogy tudjuk azt használni, hogy tudunk kommunikálni a másikkal. Hogy milyen nagy dolognak tűnik mindez Martin történetének ismeretében. Legyünk hálásak ezért!"

http://roni-olvas.blogspot.hu/2015/03/martin-pistorius-nema-uvoltes.html