Az ekultura weboldalán megjelent recenzió mértéktartóan szubjektív, azonban hiteles képet fest Jonasson új könyvéről.

Ha borító alapján kellett volna választanom, akkor biztosan sose veszem kézbe Jonas Jonasson kötetét. De csupa jót hallottam és olvastam róla, ráadásul Kúnos László fordította, ezért egyre kíváncsibb lettem. Először is hadd kezdjem egy használati útmutatóval: le kell venni a védőborítót, és csak úgy szabad nekifogni – utána már a történet és a zseniális nyelvi bravúrok megadják a lendületet, s ha nem is egyhuzamban, de olvastatja magát a könyv. Egy-egy abszurd túlzásnál azért nekem kicsit meg kellett állni, hogy majd ha már kellően lehiggadtam, tovább tudjam olvasni, ugyanis néhol olyan Az analfabéta, aki tudott számolni, mint egy Zs-kategóriás amerikai családi katasztrófafilm – vegyes a kép, van benne mindenféle: abszurd helyzetek, szerelmi szál, pengeéles szóváltások, őrültség, humor, de ez így ömlesztve. Kicsit rázva, nem keverve, cukrozott szélű pohárban. Szóval valójában üdítő koktél, de ha nem megfelelő az adagolás, fejfájást okoz.

A teljes cikk itt található.