...Így lettem perceken belül Két cica-rajongó. Bezselics Ildikó gasztroblogger könyvétől, a címe Receptek a Két cica konyhájából (Athenaeum Kiadó, 2013). Spirálfüzet, jó, ettől még nem esünk hanyatt, a nehézségi fokokat macskatappancsok jelzik, ez is jó, de még mindig nem elég, a tartalomjegyzék tartalmas, látjuk belőle, hogy ő is a mi emberünk, vagy a mi asszonyunk, vagy mi, és az egész komplett, grafikával, fotóval, gondolattal, de aztán jön a meglepetés. Úgy kezdem el olvasni, mint egy regényt. Receptet recept után....Az édesburgonyára úgy vetődtem rá, mint az első szerelemre, vagy egy Manu Chao-riffre. Americano. Bezselics Ildikó persze magyaráz is, elmondja a korszerűt, ami szintén jó, nem lehet elégszer ismételni. A könyvben ott a marha hegy- és vízrajzi térképe is, emlékszem, az elsőt tátott szájjal bámultam a Hunyadi téri piacon, mint Woody Allen Humphrey Bogartot. Ez még akkor is fontos, ha nálunk a marha és a borjú tekintetében súlyos problémák vannak, például a korukat illetően, plusz még a funkció, tej vagy hús, ugye. Ha Kalotaszegen vagy a Mezőségben növendéket vágnak, ott nincs vita. Eljött az idő, a brutális. Itt meg megy a megcsináljuk okosba, sőt az sem kell, elég az információ hiánya. Na de elkalandoztam. Bezselics Ildikó mostantól olyan nekem, mint Nigella Lawson fénykorában.

Szerző: Hegyi Zoltán

Teljes cikk: mno.hu