Válasszunk mindenki számára érdekes, ismerős, mindenkit érintő témát. Ilyen a gyermekkori traumák sora. (Szőcs Henriette kritikája Carin Gerhardsen A mézeskalács ház c. könyvéről)

Végy egy szimpatikus nyomozót, mint Poirot. Azért nem árt, ha nincs már pödrött bajusza és némi haj is van a fején, részint, mert előbbi már nem divat, másrészt a történet Svédországban játszódik. Bár a modern skandináv krimikben kötelező, ennek ellenére felügyelőnk, Conny Sjöberg, mégse legyen depressziós, se alkoholista, se kiégett, magányos rendőr. Szeresse a családját, három saját és két örökbefogadott gyermekét, segítsen feleségének a háztartásban, főzzön a gyerekekkel hétvégén, és rakodjon össze utánuk esténként. Csak társaságban igyon, mikor feleségével közösen görbe estét csap. Szóval, legyen szeretnivaló, minden nő álma, hogy a következő részekben azért szurkolhassunk, mikor vesznek már össze, mikor kerülhetünk végre mi, olvasók, sorra a nyomozónál.

Kövessük a klasszikus mintát, sejtessük az események során, ki is lehet a tettes. Vaslogikával, izgalmasan írjuk le a nyomozás mozzanatait, rögzítsük főszereplőnk, Sjöberg felügyelő, és csapata következtetéseit. Majd krimink utolsó oldalain fedjük fel lapjaink, döbbentsük rá az olvasót, rendőreink hada rossz gyilkost követett. Hogy még érdekesebb olvasmányt alkossunk, helyezzünk el a krimiben egy naplóregényt. Így a hagyományos egyes szám harmadik személyű elbeszélőnk mellett megjelenik egy önvallomás is, ahol olvasónk betekinthet a sorozatgyilkos gondolataiba. Igyekezzünk úgy lefesteni az elkövető múltbéli szenvedéseit, hogy szimpatikus legyen, szánalmat, és ne gyűlöletet érezzenek iránta.

Válasszunk mindenki számára érdekes, ismerős, mindenkit érintő témát. Ilyen a gyermekkori traumák sora. Bárhol előfordulhat, a fejlődő és a fejlett társadalmakban egyaránt. Tovább!

Szőcs Henriette

Forrás: Librarius.hu (2013.08.30.)