Évek óta keresem azt a krimiszerzőt, aki rajongásom tárgya lehetne. Talán túlságosan nagyok az igényeim: szeretném, ha a könyv a jelenben játszódna, magyar környezetben, detektívregény, és nem akcióthriller kerekedne ki belőle, és semmiképpen sem világméretű összeesküvés jelentené a megoldását, hanem valódi, magánéleti indoklás. Amikor sikerült elolvasnom Kovács Noémi Lélekölőjét, elégedetten mondhattam: itt egy könyv, amilyenre évek óta vártam.

A jelenben vagyunk, Budapesten. Page Péter, az amerikai és magyar felmenőkkel is rendelkező nyomozó egy sorozatgyilkosságon dolgozik: a Normafás gyilkos után kutat, aki nőket tesz el láb alól és fura e-maileket küldözget. Vajon mi köze az áldozatoknak egymáshoz? Miben segíthet a pszichológia? Ki tört be a rendőrség irattárába? Mit jelenthet a parfümillat? A gyors menetű történet jelenetei úgy peregnek az olvasó előtt, mint egy jó film képkockái. Bár ez az írónő első regénye, mégis megfelelt az összes elvárásomnak, s ha nem is állítom, hogy a könyv tökéletes, bátran ajánlom mindenkinek, aki jó krimit akar olvasni.

A Lélekölő reális és hihető világban játszódik, a megoldása körmönfont és bonyolult. Kerüli a kölcsönzött elemeket, detektívregény, amelyben nyomoznak, töprengenek és összerakják a mozaikdarabkákat, ám azért találni benne akciót és kalandot, sőt szerelmet is. A főszereplők és a világ magyarok, ismerős utcákkal és helyekkel, éttermekkel és látványokkal találkozhatunk: ám ezek az elemek nem úgy vannak ráaggatva a sztorira, mint a karácsonyfadísz, hanem szerves részei a történetnek. A könyv egy kissé a magyar rendőrség világába is bevezet (pont annyira, ami egy laikus olvasónak hiteles és érdekes lehet), ám a történet az ezt sejtető fülszöveg és a kedves előszó ellenére sem kényszerít arra, hogy kulcsregényként olvassák: egyszerűen van, és érdekes.

 Ami nagyon meglepett, hogy a könyv másoktól nem kapott egyértelműen jó kritikákat. Volt, aki a nyelvet kifogásolta, ám valójában a véleményezők elvesztek az olyan problémák elemzésében, hogy jó szó-e a porcica, s lehet-e a fájdalmat szétkürtölni, vagy egy bögrét egy húzással kiinni. Ha van is néhány túlcizellált körmondat a regényben, összességében ízes és olvasmányos a szöveg. Az valóban kellemetlen, hogy szegény könyvet legalább tizennégyes betűtípussal és dupla sorközökkel szedték, hogy 272 oldal legyen, ám tartok tőle, ez nem az írónő döntése volt, s az, hogy ettől széttöredeznének a dialógusok, egyáltalán nem igaz, legfeljebb vizuális értelemben. Tovább a teljes recenzióhoz!

Baranyi Katalin

Forrás: Ekultura.hu (2013.08.15.)