Az alkimista (MISZ Hírlevél 2012/22.), Mint az áradó folyó (2012/11.), A zarándoklat (2010/6.) Élet - Válogatott idézetek (2008/18.), A fény harcosának kézikönyve (2008/10.) - Coelho korábbi kötetei, amelyekről már szóltunk a Hírlevélben. A mostanival együtt közös nevezőjük, legfőbb értékadó vonásuk, hogy azokhoz szólnak, akik szeretnek elgondolkodni az élet-, a világ- és a saját létezésük értelmén, s nem tagadják meg már eleve azokat a gondolatokat, eszméket sem, amelyek túllépnek a ráció hűvös, átlátható, rendezett világán.

Coelho kitűnő társ és - ha elfogadjuk - vezető a gondolkodásban. Persze, hogy nem a végső igazat mondja, nem is a mindenkire érvényes Legnagyobb Igazságokat, hiszen olyanok nincsenek, hanem a töprengő, a kereső ember gondolatait, kérdéseit, eszméit, amelyek gyakran összecsengenek a magunkéival, válaszolnak azokra, vagy épp új irányba indítanak. Mindezért méltán világhírű és nagyon népszerű író. Mesterien érti a szakmáját: művei a szellemileg igényes emberekhez szóló, gazdag intellektuális tartalmú, ugyanakkor megkapóan olvasmányos alkotások - azt a műfajt képviselik, amelynek olvasása gondolkodásra késztet, gazdagítja szellemünket, és nagyon kellemes, ugyanakkor értelmes szórakozást is nyújt.

Hivatalos weboldala átvezet a Wikipedia róla szóló nagy szócikkére - http://en.wikipedia.org/wiki/Paulo_Coelho (magyar változata http://www.coelho.hu/coelho-eletrajz.html) Olvashatjuk: fiatal korában sok mindent próbált, majd 1986-ban megjárta - az ő szavával - Szent Jakab Különös Útját, az El Caminót, és ez élete fordulópontja lett. Ekkor fordult érdeklődése a spirituális világ felé, amiről csodálatos művében - a belső utazás lenyűgöző remekében -, A zarándoklat - Egy mágus naplója c. könyvében számol be. Abban markánsan megjelennek azok a misztikus elemek is, amelyek oly jellemzőek több későbbi könyvére. Ott idézi Szent Pál apostol szavait, amelyek, ha nem is szó szerint, más alkotásaiban is kiérződnek vezérgondolatként: "Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam." Innen pedig egy másik alapelv: "Nem akkor győznek le, ha veszítesz, hanem amikor feladod."

E legújabb kötetét így mutatja be az Athenaeum: "1099. július 14. Jeruzsálem a keresztesek támadására készült, amikor egy görög férfi, akit Koptnak hívtak, összegyűjtötte a város lakóit egy térre. A tömegben keresztények, moszlimok és zsidók lesték a Kopt szavait, melyektől azt várták, hogy felkészíthetik őket az elkerülhetetlen harcra. De a Kopt, az idős bölcs nem a harcról beszélt, hanem a mindennapok nehézségeiben rejtőző tudásra irányította figyelmüket. Míg az ellenség a falak alatt gyülekezett, az emberek a valódi ellenségről, a veszteségről és a magányról kérdezték. A Kopt pedig megosztotta velük tudását a harcról, a változásról, a bölcsességről, a félelemről, a szépségről, a szerelemről és a hűségről. Szavaiból egy évezreddel később is ugyanolyan tisztán árad a tudás és a bölcsesség." Tegyük hozzá: ma, csaknem kétezer év után szintúgy.

Tudás és bölcsesség. Itt, akárcsak A fény harcosának kézikönyvében, Coelho minden regényes köntös, olvasmányos körítés nélkül, tisztán és ragyogó fénnyel tárja elénk a többnyire ékkő finomságúra csiszolt gondolatait, felvetéseit, tömören összegzett életelveit (maximáit) arról, hogyan éljük az életünket, mit kezdjünk magunkkal és a világgal, mindazzal, amit ránk hoz, s amivé lehetünk benne. A fenti jeruzsálemi keret ehhez csupán annyit ad, hogy szélsőségesen kiélezett, fenyegetett helyzetbe helyezi e gondolkodást. Történet, drámai elemek itt nincsenek, csupán a mondatok, gondolatok, példabeszédek világítanak.

Dr. Osman Péter ismertetése

Forrás: Magyar Innovációs Szövetség Hírlevele , 2013/14. szám (2013. július)