Férfiszemmel: A könyv magyar címe jobb az eredetinél (Marry Me), mert ez a ravasz kérdő mondat több kérdést is tartalmaz. Akarom? Lehetséges? Kockázatos? Ajánlatos? Ez mind benne van. Csakúgy, mint a könyvben e széles és közkedvelt témakör ismert közhelyei is: a férfi dönt, de a nő mondja meg, hogyan; a férfi a fej, de a nő a nyak, amelyen forog; a férfi a magabiztosabb, vagy nem, a nő a hűségesebb, vagy nem, a férfi jobban tudja kidumálni magát, vagy inkább  nő, az egyik rejtőzködőbb, őszintébb, hárítóbb, mint a másik, vagy  fordítva – és így tovább.

A könyvecske borítóját a kiadó olyan rikítóan csicsásra terveztette, hogy az már szinte bájos, illetve jelzi is, hogy eszük ágában sincs komolyan veendő választ kínálni a már említett kérdésekre. A csaknem 80 vicc, anekdota, jobb híján szösszenetnek nevezett, poénos (vagy poénmentes) rövidsége okán is vonzó szövegecske főként a hangjában egységes: (ön)­ironikusan rezignált, fanyarul humoros, és a leginkább kedélyesen joviális. A legtöbb kis sztori a jegyesség, az esküvő, a nászéjszaka, a mézeshetek, mindenesetre nem sokkal az összebútorozás után játszódik, többnyire kiélezett – nyílt beszédre kényszerítő – pillanatokban és helyzetekben felel (vagy nem) a könyvcímben jelzett dilemmára.

Egy-két órás olvasásnál aligha jelent hosszabb ideig tartó szórakozást a könyv, amely nem csak szelíd humora miatt kellemes, hanem a nézőpontja miatt is: többszörösen alulnézetről van szó…

Tovább a teljes cikkhez!

Írta: A & B

Forrás: Olvassbele.com (2013.06.20.)