A páncéltörőkutyák kiéheztetett ebek voltak a hátukra erősített robbanóanyaggal. Az lett volna a dolguk, hogy – élelem után kutatva – az ellenséges tankok alá rohannak és felrobbantják azokat (persze saját magukkal együtt). A szovjetek vetették be őket a második világháborúban a németek ellen. Állítólag jól is ment minden addig, amíg egy falka meg nem zavarodott és nem futott szerteszét, nem válogatva ellenség és „baráti” katonák között.

Ehhez hasonló valódi képtelenségeket gyűjtött egybe Steve Crawford Furcsa, mégis igaz című könyvében. Szinte hihetetlen, mi minden fordulhat elő egy háborúban, 1795-ben például Mainz mellett egy osztrák sereg megadta magát a franciáknak, mert nem volt pénze kifizetni a rajnai átkelést. (...)

Tovább a teljes cikkhez (pdf)!

 -J-

 Forrás: Élet és Tudomány - Könyvtermés (2013/1. szám)