Kezdjük azzal, hogy jó ideig félreolvastam a címet. Valamiért a "bajkeverő" helyett én "bájkeverőt" olvastam sokáig és biza el is képzeltem magamban amolyan modern boszorkányos történetet. Mire képes a fantázia. ;oP Még a fülszöveget se olvastam el, a blogokban is ha rápillantottam a róla szóló bejegyzésekre, csak szavakat voltam hajlandó felfogni nagy összevisszaságban, hogy még csak véletlenül se tudjam meg, mire is számíthatok. Így majdnem teljesen ismeretlenül kezdtem neki az olvasásának.

Amikor kézbe vettem az első gondolat ami átfutott a fejemen, hogy ez a borító valahogy nem jött össze. Utólag pedig azt is látom, hogy túl sötét, ami még menne is Alice karakteréhez, de jobban el tudtam volna képzelni azt a borítót, amit lejjebb, oldalt láthattok.
Az első oldalon kicsit össze is zavarodtam, mert annyit tudtam a történetről, hogy Katherine-nek van egy kislánya, de nekem teljesen úgy jött le, hogy a történet szempontjából nézve a jelenben neveli őt, ez az ő nagy titka, közben pedig nem.

Az első fejezetben előre pillanthatunk a jövőbe, majd 2 oldallal később kezdetét veszi a "jelen".

gazán 2 gondolat futott végig bennem többször. Az egyik az, hogy ugyanolyan vérbeli thriller, mint a Mielőtt elalszom, akár egy thrilleres sorozat részei is lehetnének a kiadó szemszögéből ezek a kiadványok. A másik meg az, hogy igazán kinek is szól? Első körben lazán rávágtam, hogy felnőtteknek, de aztán elbizonytalanodtam. A történet jelentős részében tini korúak a szereplők és azokkal a problémákkal találhatja szemben magát az olvasó, amik a tinikre nézve veszélyesek lehetnek. Jó, ha olvassák a fiatalok is, meglátják benne a veszélyt és annak az esetleges következményeit is.

Igazán nehéz írni erről a könyvről, hisz minden aköré csoportosul, hogy milyen veszély leselkedik a fiatalokra, lelkileg ennek a következményeit hogyan lehet túlélni.
Alice ugyanolyan sérült, mint Katherine, bár nyilván nála más problémák is szerepelnek. Én nem tudtam rá haragudni, egyszerűen csak szánalmat éreztem iránta.
Katherine menekülését megértettem és rettentően szorítottam neki, hogy boldog legyen. Pont ezért a könyv vége olyan volt nekem, mint a hideg zuhany.

Nem lehet mondani, hogy egy akciódús történet lenne, inkább az a fajta, amikor végig az olvasása közben egyfajta belső feszültség van benned. Mint egy macska, aki előre érezve a veszélyt, domborítja a hátát és feláll a szőr rajta, támadásra kész. Furcsa módon így éreztem magamat az olvasása közben. Odaszögezett a fotelba/ágyba (épp mibe) és nem tudtam elszakadni tőle. Vérbeli thriller. Izgalmas, felkavaró, ugyanakkor meg annyira egyszerű.

Sajnos nem csak a borítóval akadt problémám, hanem szerkesztési hibák is találhatóak bőven a könyvben. Párbeszédnek van feltüntetve olyan rész, ami nem is az, ami meg az, ott meg nincs jelezve, ráadásul ez elég sokszor előfordult a kötetben. :oS Ettől függetlenül magával a történettel elégedett vagyok és ajánlom a figyelmetekbe.