Félelemmel vegyes várakozással vettem kezembe az Athenaeum kiadó gondozásában megjelent gyűjteményt. Aki azt hiszi, hogy karácsonyi mesegyűjteményt összeállítani, kiadni egyszerű feladat, az nagyot téved.

Amikor egy karácsonyi történeteket tartalmazó kötetet nyitok ki, az egy kicsit mindig visszahozta a gyerekkoromat. Amikor az asztalon narancsba tűzött fahéj és szegfűszeg illatozott, a házat fenyőfa és halászlé illata töltötte be, meg azoké a finom süteményeké, amiket édesanyám az ünnepekre készített. A fa alatt ott kukucskáltak a csomagok… Majd később az ajándékbontás pillanata, az a varázslatos pillanat, amikor a csomagolópapírból előbukkan a meglepetés.

Mindig is szerettem könyvet kapni, és minél hamarabb nekiülni. A mesék világa messzire repített, olyan kalandokat élhettem át, amiket egyébként nem. A karácsonyi történetek pedig különös varázzsal bírtak. A jóság, a szeretet, a rossznak jóra fordulása sokszor katarzis erejű volt. Sosem kellett nekem sok kép, én a betűket faltam, s fantáziámban életre kelt a könyv néhány illusztrációja.

Ilyen előzményekkel vettem kezembe az Ünnepek ünnepe c. könyvet, és vártam, hogy a gyerekkori csoda megtörténik-e. A könyv alcíme: „Tíz karácsonyi történet a magyar és a világirodalom mestereitől”, valamint a borítón szereplő 10 író neve rögtön világosan megmutatta: a szerkesztő nem a kisgyermekeket vette célba, és talán nem titkolt célja, hogy ezen klasszikusok segítségével szerettesse meg kicsit jobban az olvasást a mai tévénéző ifjúsággal.

E.T.A. Hoffmann Diótörőjéből vett részlettel indít a könyv, és az ugyancsak hosszú Karácsonyi ének Charles Dickenstől sem teljességében került be a könyvbe. A többi 6 magyar és még két világirodalmi szerző – köztük Mikszáth, Krúdy, Jókai – karácsonyi témájú írásai teljes hosszukban olvashatóak.

Igazából két meglepetés volt a könyvben: egyrészt, hogy a Kis herceg nem volt benne, noha az egyik legklasszikusabb karácsonyi történet. A másik meglepetés Ady Endre Buddha temploma vár című írása volt. Középiskolás koromból ismerem Adyt, az intellektuálist, és bizony ez az egyértelműen önéletrajzi ihletésű kis írás nem gyermekkorom karácsonyaihoz, hanem a középiskolai magyarórákhoz repített vissza. Krúdy Karácsony este című története megmosolyogtatott, Jókai Melyiket a kilenc közül című meséje melengette a szívemet. És így tovább, mindegyik történet más-más hatással bír.

Nem a bibliai karácsonyi történet bemutatása volt a szerkesztő, Király Levente célja, sokkal inkább annak a sokszínűségnek a bemutatása, amely minket embereket jellemez: az évszázadokon keresztül, a különböző országokban a különböző származású, foglalkozású, korú és gazdasági állapotú emberek hogyan élték meg a karácsony estét. Ki keserűen, ki énekelve, ki elmélázva, ki szeretetben.

…és mégis, azt kell mondjam, ahogy olvastam a történeteket, megtörtént az a bizonyos csoda. A szívemben megcsillant a gyertyafény ,és megszólalt a Mennyből az angyal. Az Ünnepek ünnepe méltó ajándék a fa alá.

Forrás: Kultography

Szerző: Izbéki Petronella