Családok a II. Világháború után. Szétbombázott városok és életek, melyek vagy megadják magukat, vagy felveszik a harcot a múlttal és a jelennel. Az út azonban hosszú.

Lenyűgöző, elborzasztó. A hársak felett az ég című regény „kemény” olvasmány, olyan, amilyentől az érzékenyebb lelkűeknek, mint például nekem is, összeszorul a gyomruk. Csupasz történelem, olyan érzékletességgel, naturalisztikusan ecsetelve, mely nem hagyja hidegen az olvasót.

A helyszín hol Berlin, hol Prága, hol New York, az időszak közvetlenül a II.Világháború után. A három város mind mást jelent a történet szereplői számára, egy azonban mégis közös bennük: hiába változnak a helyszínek, hiába telnek az évek, a múlt mégis elszakíthatatlan társukká válik. Az orosz származású, híres modell, Xénia Osszolina a háborút követő, ébredező Párizsból a romos Berlinbe indul, hogy viszontlássa élete szerelmét. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy romantikus, szerelmi drámát tartunk a kezünkben, én inkább mondanám történelemkönyvbe ágyazott, egyben regényformába öntött életrajzoknak. A szeretett és keresett férfi a koncentrációs tábor árnyaival küzd, és ez a küzdelem, úgy tűnik, erősebb a közös élet csábításánál is. Lányuk, Natasa mást hisz apjának, és keserűen kell csalódnia, mikor fény derül családja hazugságára és fedhetetlennek hitt nevelőapjának múltjára. Ám nemcsak ők, hanem rokonaik, barátaik is olyan terheket cipelnek, melyek alatt sokan összeroskadnának.

A regény a sikeres Párizs fehér fényei című regény folytatása, ám aki azt nem olvasta, ez a történet annak is önálló, kerek egészet nyújt. Theresa Révay sodró lendülettel és aprólékosan mutatja be a történelem társadalomra mért csapásait, és azt, hogy még generációkon átívelve sem dobható el olyan könnyen a múlt.

Forrás: Kultography

Szerző: Bender Krisztina