Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nem tudtam, hogy mire is számítsak, mivel ez volt az első kémregényem, de az elolvasása után most már nyugodtan mondhatom, hogy egyáltalán nem okozott csalódást. Igaz a könyv elején elég lassan haladtam a történettel, magam sem tudom, hogy miért, talán, mert kissé túl nyakatekerten kezdődött az egész (?) de a végére már annyira belejöttem, hogy alig bírtam letenni.

A főszereplőt, Milo Weavert a regény elején úgy ismerhetjük meg, mint egy lelkileg kiégett CIA ügynököt, aki ha egy akció során meghalna, azt se bánná, sőt talán az lenne az igazi megváltás számára.

A regényben sorban ismerhetjük meg a szereplőket; Milo főnökét, akinek a parancsait Milo minden gondolkodás és fenntartás nélkül teljesíti, megtudhatjuk, hogy mit jelent „Turistának” lenni és, hogy mi volt az a sorsdöntő esemény, ami megváltoztatja Milo élete. Majd ugrunk egyet az időben, hat évet, és azt látjuk, hogy Milo egy boldog házasságban él fogadott lányával és szerető feleségével, egészen addig, amíg fel nem tűnik a múltból egy veszedelmes bérgyilkos, akire Milo már több éve sikertelenül vadászik és most, hogy újra a látóterébe került nem tudja magát kivonni az események sodrásából, még akkor sem, ha az a nehezen felépített, törékeny boldogságát is veszélyezteti.

Véleményem szerint a cselekmény a kiszámíthatóság határát súrolta, hiszen minden valamire való kémtörténetben (és itt most a filmeket veszem alapul), mindig van egy nagyobb és egy befolyásosabb ember, aki a szemétdomb tetejéről a szálakat mozgatja, és hát itt sem volt másképp.

A regény segítségével betekinthetünk a CIA  életébe, ezen keresztül a kémek kódolt és titkos világába, ami tele van hazugságokkal, és az egymás iránti bizalmatlansággal amitől nem is csoda hogy ha az ember már maga sem tudja, hogy egyáltalán helyes e az amit csinál? és, hogy miért is csinálja? és hogy egyáltalán megéri e mindezt csinálni?

A főszereplő karaktere számomra elég furcsa volt; nem tudtam nem észrevenni az ellentmondást egy lelkiismeret nélküli bérgyilkos és egy szerető családapa között, de ennek ellenére mégis szerethető volt Milo a számomra, ezért is drukkoltam neki végig a regény folyamán. De a jól megszokott amerikai happy endre az író fittyet hányt és a regény végén nem részesíti az olvasót a szélben lobogó amerikai zászló és a mosolyogva összeboruló emberek képével.

A cselekményt nem éreztem túl pörgősnek, valljuk be, hogy Milo nem egy Jack Bauer (igaz Milonak nem is kellett atombombákat hatástalanítani és ezzel világot menteni), de kicsit több akciót szerintem elbírt volna a történet.

Ami kifejezetten tetszett a könyvben, az az volt, hogy Milo élettörténetét folyamatosan ismerhettük meg, minden apró információval közelebb kerültünk az igazi múltjához, mígnem a legvégén kiderül, hogy hazugságokra épült az egész élete.

A szerző az USA-beli Virginiában nőtt fel, és több Európai országban is eltöltött hosszabb-rövidebb időt. És hogy most miért pont Magyarországon él a családjával? Hát azt bizony nem tudom.:)