Elsőként egy olyan esetlegesen felmerülő félreértést kell eloszlatnunk, ami mind a Besenyő-családnak megágyazó humor zsánerének, mind e humor forrásának szempontjából kardinális: a magyar humorkultúrában szerte ismert család a L’art pour l’art társulat szellemi terméke, ami nem egyezik meg a Galla Miklós által alapított Holló Színházzal. Míg utóbbi főleg angol abszurd szerzők, főleg a Monty Python-csoport műveit ültette át magyarra, addig előbbinek tagjai maguk írták a Karinthy Frigyes és Örkény István munkásságával rokonságba hozható műveiket.

A Besenyő-família ezúttal képregény formátumban mozgatja meg az agysejtjeinket és a rekeszizmainkat Szász Móni jóvoltából, aki az utóbbi tíz évben oroszlánrészt vállalt a társulat szövegeinek és jeleneteinek írásából, valamint az előadásaik során ő alakítja a csinos, ámde kevés ésszel megáldott szomszédnőt, Kancácskát, aki Besenyő Pista bácsi mindenkori vágyainak tárgya. Ebben a kötetben új nyelvi leleményeket és gegeket találunk, valamint már régebbről ismerteket is új történetbe szőve, egymáshoz lazán kötődő szkeccsek, epizódok formájában. Mivel mindegyik külön címet kapott talán nem lett volna szükség mindegyik utolsó kockáján külön jelezni, hogy „Vége”, de hát ez az apróság legyen a kötet legnagyobb problémája.