Jacob Hunt nem átlagos tinédzser: Asperger-szindrómája van. Képtelen értelmezni a szociális jelzéseket, sehogy sem találja a helyét kortársai között, és még attól is retteg, ha egy másik ember szemébe kell néznie. A fiút semmi sem érdekli jobban, mint a bűntények felderítése. Mindent tud a helyszínelésről, és nemegyszer valódi bűntények helyszínén is feltűnik, frászt hozva ezzel a vermonti kisváros rendőreire.

Amikor Jacob segítője, egy fiatal gyógypedagógus lány brutális gyilkosság áldozatává válik, fordul a kocka, és most a rendőrség jár Jacob nyomában. A fiú érzelemmentessége, üres tekintete és szokatlan reakciói pedig szinte felérnek egy beismerő vallomással… Hogyan küzd meg Jacob és családja a betegséget övező félreértésekkel és előítéletekkel? Hogyan tud segítő kezet nyújtani egy anya, aki maga sem találja az utat a fiához, és egy kamaszodó öcs, aki sohasem élhetett normális életet beteg testvére miatt?

Jodi Picoult kíméletlenül őszinte regényéből megtudjuk, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a családoknak, akik autista gyermekeket nevelnek – és közben éles kritikát kapunk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről és a szenzációhajhász, megbélyegző kisvárosi társadalomról is. A Házirend azonban krimiként is megállja a helyét, hiszen az első oldaltól az utolsóig végig kísérti az olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt? Joci Picoult könyveiben olyan témát választ, amit a társadalmunkat is érintheti, érinti. A Házirend központi témája most az Asperger-szindróma, az autizmus. Az Asperger-szindrómát nem olyan régen diagnosztizálták, így talán kevésbé van benne a köztudatban. Fontos, hogy az emberek tudják, mivel jár ez, mit jelent ilyen problémával (vagy a problémától szenvedő emberrel) együtt élni, és felmutatni, hogy egynél több nézőpont is létezik. „Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai pervazív fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. Míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban" (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára - az autizmussal ellentétben - jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálták. Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy Asperger-szindrómás. A rendellenességet dr. Hans Asperger (1906–1980) osztrák pszichiáter és gyermekorvos írta le először 1944-ben; ő az autisztikus pszichopátia nevet adta neki. Róla nevezte el a szindrómát dr. Lorna Wing angol pszichiáter és pszichológus, aki egy 1981-es írásában használta először a kifejezést.

Az Asperger-szindróma a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) 4. kiadásába (DSM-IV) került be 1994-ben. A diagnózist megnehezíti, hogy nincs általánosan elfogadott diagnosztikai kritériumrendszere. Pontos okai és előfordulási gyakorisága sem ismert, elsősorban a diagnosztizálási rendszerek változatossága miatt.” (Forrás: wikipedia.hu) „Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár a rendellenesség etiológiája (eredete) ismeretlen, a genetikai tényezők fontosnak tűnnek. Okait jelenleg is kutatják. Görög orvosok már Hippokratész idejében leírták, és isteni vagy sátáni erők megnyilvánulásának tartották.” (Forrás: wikipedia.hu) A könyv 18 éves főszereplője, Jacob teljesen máshogy érzékeli a társadalmi reakciókat, a szociális jelzéseket, mint társai.

Nála nincsennek átmenetek, csak fekete és fehér létezik, ami egy átlagos ember furcsa. A történéseket több személy elbeszéléseiből ismerhetjük meg, az egyes részek között pedig érdekes bűneseteket olvashatunk. A karakterek: egy család, ahol az egyik gyerek valamilyen betegségben szenved, a testvére pedig ezt nem tudja elviselni. Az anyuka egyedül neveli a két gyereket, mert az apuka nem tudta feldolgozni a gyereke betegségét és így elég korán elhagyta a családot. A történetben megismerhetünk egy családhoz közel álló szereplőt, illetve egy teljesen kívül álló személyt. Nem hiába Amerika első számú kedvence Jodi Picoult. Ez a könyve is nagyon tetszett nekem.

 Forrás: Nixy