Amikor megkaptam az Athenaeum Kiadótól ezt a könyvet, már napok óta az volt a legnagyobb problémám, hogy miért nem találok egy olyan regényt, amit nem akarok letenni, Aztán elkezdtem olvasni a Mielőtt elalszom-ot és nem tettem le, csak amikor végigolvastam.

Nem véletlenül ajánlotta még a Viharsziget írója is. Adott egy nő, aki felébred reggel egy férfi mellett és nem tudja, hol van. Azt sem igazán, hogy kicsoda ő és ki a mellette alvó pasi. Teljes pánikban menekül a fürdőszobába, ahol a tükörbe nézve önmaga húsz évvel idősebb mását pillantja meg. Aztán lassan összeáll a kép: a férfi, aki mellette aludt a férje, sok éve házasok, ő pedig autóbalesetben elveszítette az emlékezőképességét.

Amnéziája olyan erős, hogy semmire sem emlékszik az elmúlt húsz évből, ugyanis egyetlen nap számára a világ. Reggel megtudja a történteket, megpróbálja feldolgozni, majd este elalszik és reggel újra teljesen üres aggyal, emlékek nélkül ébred föl.

Egy orvos tanácsára elkezd titokban naplót írni, amibe leírja mindazt, ami történik vele egy napon, hogy ne vesszen el teljesen az élete. Így reggelete újraolvashatja az életét, hátha ez segít a memóriájának ismét működni.

Ám a terápia nem a kívánt eredményt hozza, illetve nem csak azt. Ezen a ponton fordul át a történet valami baljóslatúvá, thrillerré, hátborzongatóan letehetetlenné. Valami nem stimmel Christine körül és hirtelen keveredni kezd a kitaláció és valóság. Vajon mi az, ami csak sérült agyának szüleménye és mi az, ami valóban megtörtént? Bízhat az értékítéletében valaki, akinek semmije nincsen a világon, csak mait mások elmondanak neki? Kire hagyatkozhat egy amnéziás beteg? És hogyan dönti el, hogy mi az, ami tegnap megtörtént? Mi az egyáltalán, hogy tegnap?

Kötelező nyári borzongás, nyaraláshoz vagy egy átvirrasztott éjszakához.