Mennyire (és mennyien) vártuk már ezt a könyvet! Steinhauer nagyot alkotott a trilógia első kötetével, a Turistával. Milo története a klasszikus nagy kémregények soraiba emelkedett már a megjelenésével és ezúttal sem hazudtolta meg önmagát a szerző. A könyv izgalmasabb és sodróbb, mint valaha.

Ismét nehéz dolgom van: valahogyan ajánlót kell írnom úgy, hogy ne áruljak el többet a történetről, mint ami a fülszövegben foglaltakban áll. Hiszen ki nem utálja, ha lelövik a poént? Kérem, az illető jeletkezzen megrovásra a szerkesztőségben!

De félre a tréfát, ismét egy remek könyvvel állunk szemben. Milo története folytatódik: éppen a családjá visszaszerzésén ügyködik. Ezért képes lenne feladni a munkáját is, ha ez az ára, de a Cég jó szokásához híven nem akarja elengedni a drága pénzen, sok év alatt tökéletesre képzett munkatársát.

Nagyon tetszett Milo vadonat új főnökének a karaktere, bár korántsem egy szimpatikus figuráról van szó. Élesen rajzolt figura, ráadásul valamiért csodálatot ébresztett bennem, talán az elhivatottsága miatt, de szeretni nem szerettem.

És hogy mit tesz egy profi, lelki válsága kellős közepén, amikor azt a feladatot kapja, hogy öljön meg egy, a saját gyerekére kísértetiesen hasonlító kamaszlányt? Ez az, amit nem árulok el. Irány a könyvesbolt, emberek! Tökéletes olvasmány perzselően meleg nyári napokra.