Coelho mágiája magával ragad az első oldalon: gondolataival, gondjaival azonosulok, minden olvasóval együtt ugyanazt a „rideg valóság”-ot élem. Ezekből a mindennapi valóságos helyzetekből kell az íróval együtt megtalálni – visszatalálni – a lelki béke, a szárnyalás, a szépség világához.

Nem vagyok spirituális tanok követője, mégis magával ragad a lehetőség, hogy a jelen pillanat megélhető úgy, hogy annak jóérzésébe, egyensúlyába beleolvadjon a múlt és a jövő is.

Ez a jelen pillanatban egyesülő múlt és jövő máris a cím – Alef megfejtéséhez vezet. Az Alef az a hely az univerzumban, amely magában foglalja az összes többi pontot, s ha valaki erre a helyre kerül, átérzi nagyszerűségét. Ha itt többen, ketten találkoznak, átélhetik a közös élményt. Matematikában is ismert fogalom: „amelyik minden számot magában foglal.” A jelenések könyvében: „Amikor a Bárány meghatározza, mi a kezdet és a vég, ami az időn kívül van”.

A könyvet indító idézetek is tartalmazzák az ALEF jelentését: „Az Alef átmérője két vagy három centi lehetett, de benne volt a világűr, nem kicsiben, hanem eredeti térfogatával. Minden tárgy (…) végtelen sok tárgynak felelt meg, mert egyszerre és tisztán láttam a világegyetem minden pontjáról” (Jorge Luis Borges)

Ez a cím, várakozással tölti el az olvasót, és ennek a várakozásnak meg is felel a regény minden mozzanatában.

Mi a történet?

Az író úgy érzi elérte korlátait, nem tud fejlődni. Az elégedetlenség indulásra hív. „Születésünk pillanatától halálunk percéig életünk egy folyamatos utazás.” Valóságos utazásra kötelezi el magát, köztük a legnagyobb a transzszibériai vasúttal végighaladni Moszkvától a végállomásig. 9288 km, igazi zarándoklat.

Kik a szereplők?

Már az Alkimistában elhatározza Santiago, ha egyszer könyvet ír, abban a szereplőket megismerhetően mutatja be. Ez az Alefben is így van. Itt a legfontosabb szereplő Hilal, a 21 éves fiatal lány, aki török származású, igazi zenei tehetség. Érkezését az indulás előtt egy látó így adja az író felesége tudtára: „A törökországi lélek átadja a férjednek minden szeretetét. De kiontja a vérét, mielőtt felfedné, amit keres.”

Yaó, a kínai származású tolmács az úton. Nevének jelentése: „nagyon távoli”. Több mint tolmács, igazi kísérő. Személyén keresztül is megerősítődik az az írói módszer, mely tömör mondások, idézetek formájában segít eligazodni. Ennek a módszernek köszönhetően lehet külön köteteket megtölteni Coelho-idézetekkel (pl. 2011-es Coelho: Bölcsesség naptár.) És ezeken keresztül is érezheti az olvasó az írót a nyelv, a szavak varázslójának. Külön szerencse, hogy a magyar fordító Nagy Viktória értő, érző tolmácsolója mindennek.

Yao gondolatai:

„Aki látni szeretné a szivárványt, annak meg kell tanulnia szeretni az esőt.”

„Az álmodóknak nem lehet parancsolni.”

Utalások az írás, a megismerés és az utazás fontosságára:

„Amikor keresünk valamit, az a valami is keres minket.”

„A szavak a papírra vetett életet jelentik. Vagyis keresd az embereket.”

„A lelkedet látogasd meg, ne a múltadat.”

Az utazás világa

Moszkvától a szibériai nagyvárosok és kisebb települések valósága, fontos épületekkel – Az Ipatyev ház -, maffiával, sámánnal a Bajkál tónál, író-olvasó találkozókkal.

A Béke útja – Aikidó a test és a szellem erősítésére

Utazás a múltba: A tűz gyűrűje segítségével Córdobába, az inkvizició korába.

A könyv végén minden szál találkozik és értelmet nyer. Az író is megtalálja a választ kérdéseire.

„Nem véletlen, hogy éppen az utazást választottam, amikor észrevettem, hogy az életem már nem olyan, mint egy folyó, amely a tenger felé igyekszik.”