Hol rejtőzhetnek a családi szőttes csomói, amelyek megakasztják sorsunkat? Vajon kibogozhatjuk őket, és megtalálhatjuk saját utunkat? A regény elbeszélője, aki egy válás után próbálja összerakni élete darabjait, dédnagymamája visszaemlékezésére bukkan a padláson, a sok régi kacat között. Míg követi a nagymama életének fonalát, titkos szerelmek, menekülési kísérletek történetére derül fény, amelyek hátteréül a negyvenes évek, Budapest ostroma és a háborút követő évek szolgálnak. A regény, amely több női generáción átívelő mintázatot mutat be, egyúttal a továbblépés története is. Részlet ,,A kis csomag a postaládában vár, a torkomban dobogó szívvel veszem ki. A feladó egy angliai név és cím. Hetek óta vártam erre a csomagra. Nem bontom ki azonnal, pedig legszívesebben megtenném, de úgy döntök, majd délután, ha egyedül leszek. Az a néhány óra a könyvtárban hamar eltelik, álmosító tevékenységek között, a csomag csak akkor jut megint az eszembe, amikor már a kerékpárt tekerem. Most viszont rám tör a mohó kíváncsiság, erőteljesen nyomom a pedált, hogy minél előbb hazaérjek, még a szomszéddal sem állok le beszélgetni a csigákról, amelyek az éjjel lezabálták az apró előkertbe ültetett bíbor kasvirág illatos szirmait. Margit néni nyugdíjas, és éjjelente fejlámpával oson ki a kertbe, hogy nyakon csípje a sötétben lakmározó csigákat. A jelenléte valahogy megnyugtat, de most csak intek neki, és besietek a házba. Az üvegcse, ami a tasakból előcsúszik, meglepően kicsi. A képen valahogy nagyobbnak látszott, persze nem volt hozzá viszonyítási tárgy, mondjuk, egy gyufásskatulya. Ez az üveg egy gyufásdoboznak nagyjából a fele. Nem igazi parfüm, csak illatminta, azért ilyen kicsi. Nekem így is elég, nem szeretném használni, csak megszagolni. Tudni akarom, milyen volt Magda illata. Óvatosan letekerem a kis üvegcse apró kupakját, és beleszagolok a kölnibe. Meglepően erős, fűszeres, szinte férfias aroma. A csuklómra pöttyintek belőle, várok egy kicsit, és újra megszagolom. Azt mondják, nincs két egyforma illat, mert az emberek bőre különbözőképpen módosítja őket. Az én bőrömön másmilyen, mint Magda bőrén volt. Megszagolom újra. Talán azt remélem, Magda ettől megelevenedik. A nagymamám dolgai. Nekem ereklyék. Ami neki hétköznapi tárgy, az számomra muzeális darab. Egy üres púderesdoboz, benne tükörrel, egy fekete muff. Ma már senki sem hord muffot. Röhejes maga a szó is. A Bohéméletben is addig-addig énekelt Mimi a muffjáról, míg ki nem tört belőlem a röhögés. Lajos persze megrovóan nézett rám, hiába magyaráztam neki a szünetben, hogy mégiscsak képtelenség egy elveszett muffról énekelni, hát nem? Képeslapok, levelek, fényképek. Magamba szívom az illatát, a nagymamám illatát. Minden bőrön más és más a kölni illata. Hogy az ő bőrén milyen volt, már sosem fogom megtudni. Nem maradt belőle semmi. Talán csak néhány csont, valahol mélyen a föld alatt. Nem újították meg a sírját, ki tudja, temettek-e már rá másokat és hogy melyik csont kié lehet. Mindegy is. Egy hajfürt az imakönyvben. Úgy képzelem, ha ilyen sokat gondolok rá, háborgatom. Pihent volna már, én meg a gondolataimmal megzavarom a nyugalmát. Úgy képzelem, ha túl sokat gondolunk a halottakra, nem hagyjuk őket elmúlni. Visszarángatjuk őket létünk posványába. Gondolkodom, milyen lehetett a nevetése, hogyan szerethetett. Tényleg sikerült-e annyira elcsúfítani, hogy a katonák ne akarják elvinni krumplit pucolni? Vagy csak Mamu szerette volna azt hinni? Hát nem volt mindegy nekik, hogy csúnya-e felül? Odalent mind egyforma. Ezekkel a gondolatokkal háborgatom az ő pihenését. Próbálok nem gondolni rá, vagy csak kevesebbet. Mondjuk, naponta csak kétszer. Háromszor. Többször. Ha meggyújtok egy gyertyát az emlékére, vajon az is zavarja-e? Vagy szelíd elnézéssel fogadja el a kutakodásaimat? Úgysem fogom megtudni." Szerzőről Író, szerkesztő. fordító. Első diplomáját magyartanárként szerezte, másoddiplomáját PR-szakértőként szerezte. Már kamaszkorában versei jelentek meg, több gyermek- és ifjúsági regényt és gyerekeknek szánt életrajzi könyvet írt neves magyar személyiségekről. Könyveinek fókuszában izgalmas női alakok állnak, első felnőtteknek szóló regénye, a Jóga Budán is ebben a témában született. A Magda menekülése a második regénye.

A tizenegy éves Lotti nem csupán édesapja távollétét és a második világháború hétköznapi következményeit szenvedi el, de testi fogyatékosságát is stigmaként viseli. A Mindig, ha jön az este az ő felnövésének, eszmélésének története, miközben igazi magyar sorsregény. Arról gondolkodtat el, milyen eséllyel élhető túl ép elmével egy háború, még úgy is, hogy a fegyverek másutt dörögnek, hogyan maradhat együtt a család, ha a családfő a fronton teljesít szolgálatot, s nem utolsósorban arról, miképpen értelmezhető a hazaszeretet fogalma két világrend szorításában, amikor már tényleg csak a legszűkebb környezetünkben bízhatunk. Részlet ,,A németvárosi templom tornyán fennakadt egy gólya. A fogságba esett madár éles, panaszos hangja messzire elhallatszott, a Gróf Wenckheim, a Malom, a Kőmíves, a Bárány, az Ív, de még a templomtól több száz méternyire fekvő Palló utca lakói is összefutottak a jajveszékelésre. Előbb azt hitték, a szirénák szólaltak meg, és csak később, amikor a templomkertben kialakított légoltalmi pince felé siettek, terjedt el köztük a hír, hogy egy gólya járt szerencsétlenül. Mire a sekrestyés nekiveselkedett, hogy kiszabadítsa a sivalkodó állatot, a templomot egész csődület vette körül. A sekrestyés szuszogva fölszaladt a torony egyre keskenyedő lépcsőin. Az utolsó fordulóhoz érve kicsapta a zsalugáteres kisablakot. De hiába nyújtózott, nem érte el. Kövér karjait úgy emelgette a kereszt alatt vergődő madár felé, mintha imádkozna. A templomkertből nézve mulatságos látványt nyújtott, azonban senkinek sem akaródzott nevetni. Többen Kneifel bádogost követelték. Kneifel bádogos hosszú rúddal érkezett. Amint fölért, átfúrta magát a lőrésnél alig szélesebb ablakon. Kint volt. A szemébe tűző napfénnyel dacolva elindult. Mint a jó tetőfedők, ügyesen egyensúlyozott a simára kopott cserepeken. Mutatványa az elismerés hangjait csalta elő az összeverődött németvárosiakból. Amikor a kereszt alá ért, bal kezével a tövébe fogódzott, a jobbjában tartott rúddal pedig böködni kezdte a gólyát, kereste, hol tud úgy a szárnyak alá nyúlni, hogy aztán biztonságosan leemelhesse a villámhárítóról. A diófaverésre használt dorong az ösztönös félelem újabb hullámát szabadította a madárra, kétségbeesetten jajgatott, a nyakát tekergette, emelgetni próbálta a drótba gabalyodott szárnyait, ami lentről suta rángatózásnak tetszett. Aztán egyszer csak megakadt. Kneifel bádogos, mintha a béke zászlaját tartaná a magasba, diadalmas mozdulattal a levegőbe emelte a testet. Körülpillantott, felmérte a helyzetet, és araszolni kezdett hátrafelé. Odalent a tömeg hálás izgatottsággal morgott. Már a zsalugáteres kisablaknál jártak, amikor a gólya rúgott egyet. A Kneifel bádogos markában addig biztosan tartott rúd megbillent, ettől a bádogos is megingott, de épp csak annyira, hogy a cipősarok karistolásától a cserepek néhány morzsája a lentiek vállára pergett. A nagy madár átfordult, és mint egy sötét szalaggal átkötött hatalmas fehér csomag, lezuhant a porba."