Az Utóirat: Szeretlek szerzőjének újabb regénye önmagunk megtalálásáról szól. Pip világa parányi. Álmait éveken át a szíve mélyére rejtette, és önmagát is igyekezett a számára meghagyott aprócska helyre beszorítani - akárcsak a kecses origamikat, amelyeket a szobája magányában hajtogat. Egy napon, a lehető legváratlanabb módon, egy csillagász képében felcsillan számára a remény. A férfitól megtanulja, hogy az égre feltekintve sokkal tágabb és csodálatosabb világ tárul eléje, mint amilyet valaha is elképzelt. Ebben a hatalmas, gyönyörű világegyetemben talán őrá is vár még a szerelem, feltéve, ha van bátorsága elindulni felé. Részlet: - Azért kérdezgetem mindenkitől, hogy hova megy, mert még soha nem tettem ki a lábam Írországból. Repülni se repültem, bár gyakran a szememre vetik, hogy a felhők között járok. Iónak leesik az álla, de úgy, hogy az még egy rajzfilmhősnek is a becsületére válna. Ha még harsány tülkölés kíséretében a két szemgolyója is kiugrana a helyéből, tökéletes volna a rajzfilmhatás. - Szoktam repülni, szívesen elviszem, amikor csak szeretné. Megmutatom, hogy néz ki odafentről a világ. Megváltoztatja majd az életét, nekem elhiheti. Most Pipen van a rajzfilmszerű elképedés sora. - Maga tud repülőt vezetni? - Meg helikoptert, meg... mindenfélét. Van oktatói engedélyem is, noha mindig egyedül repülök. - És honnan szednénk repülőt? - Az itteni reptérről. Ott van az én gépem is. - Van repterünk? Azt hittem, kocsival jött - jegyzi meg gyanakvóan Pip, ellentmondást szimatolva a különféle elképesztő információk közt. - Repültem. Aztán itt béreltem kocsit. Az enyém egészen kicsi gép. Kétüléses. Propelleres - mivel Pip hallgat, Io még hozzáteszi: - Tudja, azok az izék a szárny oldalán, amik úgy... - a férfi berregő hangot ad. - Igen, értem, csak hát... nincs rá pénzem. - Nincs is rá szükség. A vendégem. Pip megpróbálja magát elképzelni a repülőn. A kétülésesen. Testében magasra szökik az adrenalin. - És hova mennénk? - Ahova csak szeretné. Bármerre elmehet, ahova vágyik, Pip. Sokfelé eljut majd még, tudom. És nem csak gondolatban, a vásárlók beszámolói alapján. Megtapasztalja, átéli majd az utazást.

Western meseregény állatszereplőkkel: zseniális! Bíró Szabolcs olyan meleg szívvel ír róluk, mint amilyen embernek ismerem őt. Köszönöm az élményt! M. Kácsor Zoltán író, a Zabaszauruszok, a Garázs bagázs és Az utolsó dzsinn című sorozatok szerzője Porfészek vadnyugati városkájában a rendre a bagoly ügyel, a bankot a borz igazgatja, a szalont pedig egy mormota vezeti. Ide érkezik meg Csibe Csibész, aki egy titokzatos ládát vonszol maga után - de Porfészekből hamar menekülnie kell. Vele tart új barátja, Borsócsempész, a pézsmapocok, útközben pedig további társak szegődnek melléjük: Arnold, a gyáva ló és Nyulanda, a vakmerő nyuszilány. A kis csapat utazásra indul a peremvidéken, ahol izgalmas kalandok során ismerik fel, hogy akár a legkisebb hős is képes változást hozni a világba. Bíró Szabolcs nem először ír könyvet a legfiatalabb olvasóknak. Sárkányos meséi az óvodásoknak szólnak, míg az Elveszett csillagok című regénye a kiskamaszok körében arat sikert. Vadnyugati gyerekregénye most a kisiskolásokat hívja felejthetetlen kalandra. Részlet A csibe felhúzta a fél szemöldökét. Nagy, mohó kortyokkal kiitta a vizet, majd miután lecsapta a pultra a poharát, talpra ugrott a bárszéken. Villámgyorsan megpördült, miközben előrántotta saját maga által készített fapisztolyát, és egy szempillantás alatt hatot lőtt vele. A fapisztolyból kiröppenő száraz borsógolyók egyenként eltalálták és félbe is törték a vadnyugati fogadó szekérkerék csillárján mind a hat gyertyát. Mindenki elhallgatott, még a gila sem pengette tovább a gitárját. A csibefiú megpörgette a fapisztolyt, majd határozott mozdulattal visszaszúrta az övén függő tokba. (...) - A nevem Csibész - mondta. - Csibe Csibész.

Ki volt Ferdinand Porsche, az ember? Ki rejtőzött a legenda mögött?A Csehországban született, német gyermeket ma különösen tehetséges és lázadó fiúnak tartanánk, aki feltehetően az autizmus spektrumzavarával élt. Sorsa azonban azt mutatja, hogy zseni volt: olyan ember, aki a terveket valósággá tudta alakítani. Ötletei világosan kirajzolódtak a fejében, még akkor is, ha elméleti megalapozásukhoz nem rendelkezett a szükséges szakmai tudással. Ez a regény Ferdinandnak, az embernek az életét meséli el: szól a briliáns ötletekről, a megaláztatásokról, a fájdalmakról, pályájának emelkedő szakaszairól és a bukásokról, egy zseniális, autodidakta mérnök egész munkásságáról. Bemutatja, mennyire szerették, ugyanakkor félre is értették őt, és hogyan vádolták a nácizmussal való együttműködéssel. Ez a megbélyegzés a francia internálótábor után hosszú időn át nyomasztotta lelkileg, és kikezdte egészségét. Végül eljött az újrakezdés ideje, hogy továbbvigye legendás nevét és átadja a stafétabotot fiának, Ferrynek. Aztán hirtelen kivonult az élet színpadáról, épp akkor, amikor nagy álma - egy autó, amely végre az ő nevét viseli - már a legjobb úton haladt afelé, hogy valósággá váljék. Részlet a könyvből: Ferdinand magához hívatta Jacobot. - Barátom, foglalj helyet. Szeretném megmutatni a következő munkánkat. Szükségem van a zsenialitásodra... és az ízlésedre. Lohner gondosan becsukta maga mögött Porsche dolgozószobájának ajtaját, majd kíváncsi arccal leült vele szemben: - Töltsek rögtön magamnak valami erőset, vagy szerinted megteszi, ha kérek Strauss kisasszonytól egy kanna forró kávét? Porsche fel sem emelte a fejét, továbbra is a munkájára összpontosított, anélkül, hogy ránézett volna, a bajusza alatt válaszolt: - Ahogy akarod, Jacob. Csak arra kérlek, ne füstöld tele megint a szobát azokkal a bűzös szivarjaiddal. Hogy aztán megint hallgathassam Aloisia panaszkodását a zakóim miatt. Azt mondja, bűzlenek. Érted? Bűzlenek. És ez évek óta a te hibád... - Csak nehogy egyszer ellazulj, akár egyetlen pillanatra is, Ferdinand. A végén még megjárnád. - Inkább mondd meg, mit gondolsz erről. És Porsche kiterített elé egy tervrajzot, úgy fordítva, hogy Lohner jól lássa. Aztán kajánul mosolyogva összetette a kezét, és várta a reakciót. Ferdinand megint nem tévedett. Jacob abba az állapotba zuhant, amit ő csak ,,meglepett némaságnak" nevezett, miután gyorsan átfutotta a Prinz Heinrich tervrajzát. - De hát mi a... - Bemutatom a Prinz Heinrichet, a következő versenyautónkat. - Az ördög vigyen el, Ferdinand! Honnan került elő ez a munka? Semmit sem tudtam, egy árva szót sem szóltál róla soha. Nem sejtettem, hogy valami máson is dolgozol... - Mint mindig, barátom, előbb meggyőződöm róla, hogy az ötlet megvalósítható és elég erős-e. Csak utána mutatom meg másnak. Most rajtad a sor. Mit gondolsz? - Hogy mit gondolok? Inkább mondd meg, mit akarsz, mit csináljak. Az ötlet igencsak meglepő. - Neked kell megtervezned a karosszériát: könnyűnek kell lennie, hogy az autó is könnyebb és versenyképesebb legyen, ugyanakkor vonzónak, és meg kell lennie benne annak az érzékiségnek, amelyet az az ember, a pilóta érez, amikor elhelyezkedik az alvázban, végigsimít a kormányon, mielőtt kilőne. Jacob ámulattal nézett rá, de meglepve nem volt. - Talán tátva kellene maradnia a számnak, de már megszoktam a remekműveidet. - Tudod, hogy nem sokat adok a dicséretekre. Sőt, mindig gyanakvással fogadom azokat, akik túlzottan magasztalnak. Általában valami képtelen kérés következik utána. - Hol tartasz a prototípus tanulmányozásával? - Az aerodinamikán dolgozom. Csökkenteni akarom a légellenállást. - És? - Ehhez új, ívelt hűtőt és megfelelő új első lámpákat használnék. Mit szólsz hozzá? - Talán túl sokat kérdezek... de honnan jött ez az egész? Ferdinand most úgy érezte, rajtakapták, de Jacob azon kevesek közé tartozott, akinek megengedte ezt. - Ezzel az autóval szeretnék tisztelegni egy igazi automobilrajongó, a porosz uralkodóház egyik hercege, II. Vilmos császár öccse előtt. Jacob összerakta a mozaik darabjait, és megértette, miről van szó. - Csak nem a Császári Automobilklub által szervezett, hat szakaszból álló, ezernyolcszáz kilométeres németországi rali védnökére gondolsz? Ferdinand meg se mukkant, csak mosolygott, mint egy nagyra nőtt gyerek, aki harmincnégy éves korára megértette, mi is az a marketing. Az öreg Jacob kétszer is rácsapott a fotel karfájára. - Ezúttal még önmagadat is felülmúltad, Ferdinand! Zseniális! Porsche nevetett. - Csak akkor lesz igazán zseniális, ha együtt tökéletesítjük. Mint mindig. Láthatóan elégedett volt Jacob reakciójával, így Ferdinand még tovább ment: - Jobb lesz, ha egy kis snapsszal megbolondítjuk a kávét. Most igazán ránk fér. Miközben Jacob feltekerte a tervrajzot, Ferdinand máris csengetett hűséges titkárnőjének, Strauss kisasszonynak, aki nélkülözhetetlen volt mind a mindennapi ügyek intézésében, mind a szeszes italok tekintetében. 1910-re a mű elkészült. Gyönyörű lett, teljes valójában, motorral együtt, bordó bőrülésekkel. Az Austro-Daimler három saját gyártású autóval állt rajthoz a Prinz Heinrich-ralin. Mindegyik négyhengeres, nyolcvanhat lóerős, felülfekvő vezérműtengelyes (OHC), kettős gyújtású, ötezerhátszáz köbcentiméteres motorral. Ferdinand Porsche egy fehér autót vezetett, Eduard Fischer, a második versenyző, egy sötétkéket, Schönfeld gróf pedig egy sötétvöröset. Igazi, az utolsó motorbőgésig tartó küzdelem volt ez a Daimler osztrák mérnökei számára: egy nagyjából kétezer kilométeres túra autóverseny. Mindhárman dobogóra álltak. Ferdinand győzött. A tervező és egyben pilóta autóját százhatvan kilométer per órás végsebességig hajtotta. Fischer második, Schönfeld gróf harmadik lett. Ferdinand alkotásának, a Prinz Heinrich 22/86-nak ezzel megindult a sorozatgyártása, és 1911-ben megjelent a piacon. A sajtó egyszerűen csak így nevezte: ,,az első sportautó".

Vámos Miklós Z KiskönyvTÁR - öt karcsú mű díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni. A doboz a következő műveket tartalmazza: Cím nélkül Utána tánc Tollseprű Kerülő Ennyi Limitált kiadás. Karcsú Könyvek - Pontos történetek A Karcsú Könyvek kisregényei elég tömörek ahhoz, hogy beleférnek az erre a célra tervezett szilfid kötetekbe. Belecsúsztathatók retikülbe, zsebbe, autóstáskába, és erőfeszítés nélkül tarthatja őket a legkisebb női kéz is, nemcsak otthon, hanem vonaton, autóbuszon, villamoson, strandon, repülőn, de akár sorban állás idején is. A vastagkönyvfóbiában szenvedő olvasók minden bizonnyal örülnek nekik. A rövidebb terjedelem fokozott pontossággal párosul, ezekből a szövegekből a szerző mindent kihúzott, amit emberileg és művészileg lehetségesnek ítélt, s kifejezik mindazt az értéket és örömöt, amivel a korszerű próza kedveskedhet a befogadóinak. A sorozatban megjelent: Ötvenhét lépés (2022) Palackposta (2022) Visz a vonat (2023) Teendők halálom után (2023) Ki vinné haza (2024) Cím nélkül (2024) Utána tánc (2025) Tollseprű (2025) Kerülő (2026) Ennyi (2026)

Tíz új eset. Tíz mesteri történetmesélő. Egy legendás detektív. A világ legnagyobb detektívjét keltik életre kortárs brit írók ebben a novelláskötetben. Elénk varázsolják a gázlámpákkal megvilágított Baker Streetet és néhány olyan esetet, amelyek Holmes legendás deduktív logikáját is próbára teszik. A vadonatúj történetek méltóképpen tisztelegnek az Arthur Conan Doyle által megálmodott, halhatatlan karakter előtt, és a szerzők leleményességük, valamint az atmoszférateremtésre, illetve a feszültség fenntartására irányuló képességük révén új életet lehelnek Holmes világába. Anthony Horowitz, Kate Mosse, Joe Hill, Sarah Perry, Janice Hallett, S. A. Cosby, Steve Cavanagh, Vaseem Khan, Abir Mukherjee és G. T. Karber eredeti történeteihez Stephen Fry írt bevezetőt. Ők állítják elénk Sherlock Holmest úgy, ahogy még soha nem olvastuk - és mindazzal együtt, amiért mindig is szerettük. Részlet a könyvből: Abir Mukherjee A glentorrance-i rejtély I December volt. Az utcákon süvített a zord északi szél. Mr. Sherlock Holmesszal, aki azokban az években állandó útitársam volt, Invernessben, az ódon Urquhart Armsban találtuk magunkat. Kint, ahogy ott, a Skót-felföldön mondják, dreich volt az idő: vastag hótakaró, nyomasztó hideg. A szállodát is bízvást vádolhattuk azzal, hogy nyomott hangulatot kelt, hála az állandó léghuzatnak, a reszketeg fényű lámpáknak és a molyette bútorzatnak. Holmes azonban, aki észre sem vette az efféle banális apróságokat, zavartalanul élvezte a kandallóban lobogó tűz melegét. Egy módfelett kényes ügy folytán kötöttünk ki Invernessben, amelynek maga a királynő is érintettje volt. A szóban forgó ügy részleteit, sajnálatos módon, nemzetbiztonsági okokból nem áll módomban felfedni. Legyen elég annyi, hogy én, dolgunk végeztével, lóhalálában rohantam volna vissza Londonba, Holmes azonban más álláspontra helyezkedett. - Nagyon jót fog tenni nekünk, ha eltöltünk még pár napot Invernessben, Watson - jelentette ki. - Ennek a jóféle, csípős, hideg levegőnek nincs párja: mindennél jobban hajlamosít arra, hogy tiszta fejjel gondolkodjunk. - Meglehet - mondtam erre én. - Habár a magam részéről inkább úgy találom, hogy a tüdőgyulladásra hajlamosít. Holmes vetett rám egy csalódott pillantást. - Ez sajnálatos, Watson - mondta, majd miután megszívta a pipáját, így folytatta: - Különösen annak fényében, hogy hamarosan újfent ki kell merészkednünk a szabadba. Ugyanis, amint azt rögvest észlelni fogja, komoly pozíciót betöltő hivatalos személy közeleg. És valóban: már hallottam is a folyosót rovó léptek zaját, majd a kopogást. Holmes az ajtó felé intett. - A vendégünk vaskos nagykabátot visel. Méghozzá, a szagból ítélve, nyirkos gyapjúkabátot, valamint szöges bakancsot. Holmes szája itt mosolyra húzódott. - Az emberünk tehát, mert a léptei zajából ítélve bizonyosan férfiember, és alighanem rendőr, nem fogaton érkezett. Gyalog tett meg bizonyos távolságot, ami arra utal, hogy vasúton érkezett a városba, méghozzá valószínűleg azzal a járattal, amelyik hét óra negyvennégy perckor állt meg Invernessben. Talán bocsássuk be, nem gondolja?

A Kamaszok című sorozat alkotójától Mi az, amit elmondanál a fiadnak, mielőtt szembenéz az első igazi kudarcával, először törik össze a szívét vagy a saját lábára áll? Hogyan tanítanád meg arra, hogy erős legyen és magabiztos, nem pedig agresszív és domináns? Hogyan vezetnéd egy boldog, szeretetteljes és sikeres felnőttkor felé? A Levelek fiainknak üzeneteit apák írták fiaiknak a modernkori apaság kihívásairól és arról, mit jelent férfinak lenni. Javier Bardem és Riz Ahmed színészek, Louis Theroux dokumentumfilm-rendező és az olimpikon Tom Daley mellett sok más, különböző élethelyzetű apa írta meg tanácsait, anekdotáit, nyíltan beszélve örömeikről és mindarról, amit megbántak. A Levelek fiainknak reménnyel, félelemmel, szégyennel és büszkeséggel teli gyűjtemény, a modern apaság néha kusza, gyakran örömteli és mindig összetett valóságának őszinte lenyomata. A szerzőkről Stephen Graham Golden Globe és Emmy-díjas színész, akit a Kamaszok (Adolescence) című sorozat főszerepéről ismerhetünk, melynek társszerzője, írója és producere is volt. Emellett szerepelt többek között Guy Ritchie legendás mozijában, a Blöffben, a BAFTA-díjas Forráspont és az Ezer bokszütés című filmekben, illetve a Birmingham bandái című sorozatban. Orly Klein pszichológiaoktató, kutató, több mint két évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik a University of Brighton és a Brighton Met intézményekben. Pályafutását hajléktalan emberekkel végzett munkával kezdte London belvárosában, ez alapozta meg érdeklődését a társadalmi kirekesztés és a közösségi szerveződések iránt. Számos publikációja jelent meg a valóságshow-k, az átalakító műsorok kultúrája, a fogyatékkal élő családtagokat nevelő családok, valamint az éhezés okozta trauma témakörében. Részlet a könyvből: Stephen Graham előszava El sem tudom mondani, milyen boldog vagyok, amiért ez a könyv eljuthatott hozzád. Úgy érzem, ennél jobb folytatása nem is lehetne annak, mint amit a Kamaszok című sorozatunkkal elkezdtünk. A sorozatnak az volt a célja, hogy beszélgetést indítson szülők és gyermekeik között. A sorozat elementáris hatása után egyik barátom, Jude, azzal hívott fel, hogy megkereste őt Orly egy új könyv ötletével. Amikor Orly fia betöltötte a tizenharmadik évét, ő megkérte néhány férfi ismerősét, írjanak a srácnak pár iránymutató sort arról, mit is jelent férfinak lenni. Jude úgy vélte, egy ilyen projekt engem is megmozgathat, így aztán egy hétvégére beköltözött hozzám és feleségemhez, Hannához, hogy átbeszéljük a könyv ötletét, ami lehetőséget adna a szülőknek, hogy tovább folytathassák a sorozattal indított párbeszédet. Úgy döntöttünk, kifejezetten azt kérjük majd az apáktól, írjanak a fiaiknak, mivel minden valószínűség szerint ez a legnagyobb hatású kapcsolat az apák életében. Orly projektje egy olyan kezdeményezést indított el, ami lehetőséget adott, hogy a mélyére ássunk az apa-fiúk kapcsolatnak, boncolgassuk ezt a nagyon is személyiségformáló és izgalmas kötődést, miközben arról is beszélgetünk, mit gondolunk a saját apáinkról, őszintén szembenézzünk azzal, mit kaptunk tőlük és mit nem, és mondjuk el nyíltan, mi az, amit apaként meg kell tennünk értük és amit meg kell(ene) beszélnünk velük. Akár tetszik, akár nem, végül is mi vagyunk a fiaink legfontosabb példaképei. Ha segíteni szeretnénk nekik, ha azt szeretnénk, hogy kibontakozzanak, szeretve érezzék magukat, biztosak lehessenek önmagukban, érezzék, hogy tartoznak valahová és jó emberekké váljanak, akkor bizony beszélgetnünk kell velük. Tagadhatatlan, hogy mára az apa-fiú-viszony elementáris változásokon esett és esik át, az emberek legtöbbjének pedig különböző elképzelései és elvei vannak, hogy ennek a kapcsolatnak milyennek is kellene lennie. Az elmúlt ötven évben, szerencsére, az is megváltozott, hogy mit is jelent férfinak lenni. Tisztában voltam vele, hogy a sorozatunkban kényes témákat érintünk, sokak számára nehéz ezekről beszélni. Úgy gondoltam ezért, hogy nagyszerű lenne, ha a levelek segítségével áthidalhatnánk ezt az űrt, mivel ezek kevésbé direkt kommunikációt tesznek lehetővé. Abban reménykedem, hogy ez a könyv segíti az apákat és fiaikat, hogy a mai világban megtalálják a helyüket. Amikor közzétettük a felhívást, és arra kértük az apákat, hogy a portálunkon keresztül küldjék be leveleiket, elképesztő mennyiségű válasz érkezett. Fantasztikus volt. Több, mint ezerhatszáz levelet kaptunk. Ez részben annak a nagyszerű munkának volt köszönhető, amit a Bloomsbury-csoport a felhívás terjesztésébe fektetett. Alapvető követelménynek tekintettük, hogy közel s távol mindenféle élethelyzetű apát bevonjunk. Olyanokról is szerettünk volna hallani, akik általában nem vesznek részt ilyesmiben vagy akiknek esetleg semmilyen hozzáférésük sincs a mienkhez hasonló portálokhoz. Ezért aztán a szervezőcsapat a felhívást könyvtárakba, börtönökbe, közösségi és segítőközpontokba is elküldte. Katy, Ben, Amy, Trâm-Anh, Jenny és Paula összehangolt erőfeszítéseinek köszönhetően a világ minden részéről kaptunk leveleket különböző szociális hátterű, neveltetésű, vallású és kultúrájú apáktól, a vécépucolótól egészen a jogászig. Kaptunk levelet leendő és fiaiktól elidegenített apáktól, egyedülállóktól vagy azonos neműektől, olyanoktól, akik elvesztették fiukat és olyanoktól, akik éppen egy hosszú hallgatás után tudták meg, hogy apák; apáktól, telve reményekkel és megbánással, azoktól, akik épp a zűrös álmatlan éjszakákat gyűrik, a tinédzserévekkel és az üresfészek-szindrómával küzdenek, apáktól, akik az oldalvonalon kívülről szorítanak fiaiknak vagy éppen most próbálnak beletanulni abba, hogy fiaik nem nagyon akarnak olyan dolgokat művelni, amiket a fiúktól általában elvárnak, de olyanoktól is, akik már nagyapák lettek, apáktól, akiknek neurodivergens vagy gyenge kifejezőkészségű gyerekük van, apáktól, akik gyermeke tanulási nehézségekkel küzd az iskolában... Mindannyian itt vagytok e könyvben, amelyben megosztjátok másokkal a tanácsaitokat. Mikor avatkozzunk be valamibe, mikor dőljünk csak egyszerűen hátra és hagyjuk, hogy a fiaink maguk oldjanak meg egy problémát, mikor kezdjük el a kérdőre vonást természetesen mindig azzal a fenntartással, hogy ne ítélkezzünk, amikor gyermekünk megpróbálja a saját útját járni? Mikor engedjünk el dolgokat? Mikor mondjuk, ,,szeretlek" és ,,büszke vagyok rád"?

,,Niffenegger zseniálisan játszik időből épített elvarázsolt kastélyában. The New Yorker ,,Szívbe markoló... magával ragadó, felkavaró." USA TODAY ,,Megindító tanúságtétel az igaz szerelem időn átívelő erejéről." Marie Claire ,,Erőteljes és eredeti love story... lenyűgöző utazás." People ,,Varázslatos élmény az elejétől a végéig." Elle Az időutazó feleségében megkedvelt szereplők élete folytatódik Audrey Niffenegger új regényében, amely bizonyára az újdonsült olvasókat is lenyűgözi majd. Alba DeTamble időutazó; akárcsak az édesapja, kiszámíthatatlanul jár-kel az évtizedek között. Jövőkbe pillant be, amelyeket nem érthet, és múltakba, amelyeken nem változtathat. Legsúlyosabb teherként mégsem ez nehezedik rá, hanem egy titok: két különböző férfiba szerelmes. Mindkettejük mellett más várna rá. Zach a jelenben él, és nem tudja követni Albát, amikor az eltűnik. Oliver viszont ugyanolyan időutazó, mint amilyen ő maga. Ahogy Alba féktelenül száguld egyik időből a másikba - tüntetésektől felbolydult chicagói utcákról a kísérteties, időtlen Sárga Házba, az Elveszett Lelkek Múzeumának digitális folyosóira vagy egy jövőbeli, víz alá került Londonba -, szembe kell néznie egy kérdéssel: Hogyan lehetséges szeretni és értelmes életet élni az egyre zaklatottabb, széthulló világban? Részlet: A nevem Alba DeTamble, és időutazónak születtem. Persze mind azok vagyunk, de a legtöbben lassan, araszolva haladnak, a másodpercek és percek mentén, amelyek aztán kérlelhetetlenül egy teljes életté gyarapszanak. Az én testem ezt káosszá változtatja: a jelen kicsúszik a markomból, és hirtelen máskor és máshol vagyok, meztelenül, összezavarodva, nem állok készen a helyzetre, és félek, de már belenyugodtam, hogy teljesen véletlenszerűen órák vagy akár egész napok esnek ki, aggódom, nehogy kicsússzon a számon valami, aminek nem kéne, és remélem, hogy nem okozok botrányt. Néhány génem pont jól került rossz helyre ahhoz, hogy ilyen szerencsétlenül viszonyuljak a jelenhez, ne tudjak alkalmazkodni hozzá, valami mindig bezavarjon. Szerettem időutazni, és azt kívántam, bár abbamaradna; láttam, mit tett apukámmal. Meghalt, ötéves koromban. Az időutazás ölte meg, és az időutazás veti vissza őt újra meg újra az életembe. Nem egyszerű találkozni apámmal, mert általában olyan vidámnak tűnik. Sose árulom el neki, mi vár rá. Elrontaná azt a kis időt, amit együtt tölthetünk, és különben is, mi értelme lenne? Semmin nem tudunk változtatni. Az idő megkerül bennünket; csakis azt tehetjük, amit már megtettünk, együtt kell működnünk a már megtörténtekkel, azzal, ami meg fog történni. Semmit nem vihetünk magunkkal, se pénzt, se ruhát, csak az emlékeinket. Hathatunk másokra, megsebesülhetünk vagy meg is halhatunk, cselekedhetünk, létezhetünk és beszélhetünk, de semmilyen tettünk nem változtatja meg azokat a dolgokat, amelyek már megtörténtek.

Kálloy Molnár Péter eredeti tehetség, igazi reneszánsz ember volt: zenélt, írt, rendezett és játszott. Volt Hamlet, Koppány, Švejk, Lucifer, Sancho, Frank a Rocky Horror Show-ból. Rendezett Rómeó és Júliát, Macbethet, legnagyobb színházi sikerét a Shakespeare Összes Rövidítve hozta meg számára, amelyet több mint két évtized alatt hatszáznál is többször adtak elő. A Shakespeare, Marlowe és én című filmtervében, amelynek megvalósítására már nem maradt ideje, vérbő komédiát alkotott, szereplőiben ő maga szólal meg, hogy örök szerelméről, a színházról valljon. Ezzel a kiadvánnyal tisztelgünk rendkívüli tehetsége és emléke előtt. Részlet a könyvből: Előszó gyanánt ,,Ezután már játszom, játszom, hogy beszélek. Játszom valóságot, eljátszom, hogy élek..." (Kálloy: A gyermek énbennem) Itt vagy. Játszol. Sorsokkal, szavakkal. Féktelenül, csapongva - jambikus lejtéssel. Világokkal játszol, dimenziókkal. Valóságot mímelsz, az elmúlással vívsz élet-halál asszót. Öröklétet ígérsz: ébredést, szerelmet, elbukást, újjászületést. Színház az egész! - vallottad, mint Shakespeare. Az utolsó leheletig... Az angol bárddal megannyi szállal kapcsolódott sorsod. Álmaid álmodása egy kis faluban indult, Stradford-upon-Avon neked Mezőcsát volt. Hívogatott a nagyváros, mint őt. London neked Budapest. Vonzott a színpad. A deszkákon világokat építettél. Színész, rendező, zenész. Minden voltál. Mi Shakespeare-nek a Globe, az neked a Glóbusz volt: nemcsak itthon, a világ megannyi színpadán alkottál. Indulat és szenvedély feszített, vers és dal formázta valóságodat. Reneszánsz emberként alkottál, mint a Mester. Tisztelegtél már előtte többször is. Rendeztél és játszottál Hamletet. Színháztörténeti előadást hoztál létre a Shakespeare Összes Rövidítve (S.Ö.R.) előadással. És most megint visszatértél hozzá. Shakespeare, Marlowe és én - szól a cím. Ez a cím nem csak szól. Üzen. ÉN. Micsoda tréfa ez, Barátom! Micsoda szemfényvesztő tréfa! Hisz ez a mű Rólad szól! A szereplők mögött Te bújsz meg! Valamennyi szereplőt Te játszod! Te vagy a kisfiú, Te vagy a kocsmáros és Te magad vagy a Királynő is! A sötét titkosszolga, a tucatnyi színész, a tűzokádó zsonglőr! És Te magad vagy a zseniális Shakespeare és a még nagyobb (?) Marlowe! És Anne is Te vagy: a szerelem és árulás. És Te vagy az igazság, a hazugság, az élet, a halál... Az öröklét! Micsoda mutatvány ez, Barátom! Mester! Gáspár András színművész, rendező, író, drámatanár, szinkronszínész és szerkesztő-műsorvezető