2006-ban Paulo Coelho saját bevallása szerint lelki válságba került, spirituális fejlődésének útját állta a megszokás, a hétköznapi rutin, és a mesterétől kapott tanácsot követve elindult egy utazásra, hogy feloldja a lelkét megkötő gátakat, és újra „ura lehessen a birodalmának”. Olyan helyre utazott, „ahová a szíve vágyott”.
Öt hét alatt hat országba ígérkezett el, végül pedig elszántan nekivágott, hogy a transzszibériai expresszen megtegye a 9288 km-es utat Moszkvától Vlagyivosztokig, a Csendes-óceán partjáig. Utazásán elkísérte az orosz kiadója, egy tolmács és Hilal, egy furcsa török lány, akit senki nem ismer, de ő mégis makacsul állítja, hogy Coelhóval kell tartania ezen az úton. Utazása előtt mesterével arról beszélgetnek, hogy bár Coelho fölött eljárt az idő, ő mégsem érzi azt, hogy közelebb jutott volna Istenhez és önmagához. J. mester válasza tanulságos és bölcs: nem az idő tanít meg minket ezekre a dolgokra, nekünk kell tennünk azért, hogy elnyerjünk valamilyen tudást, hogy hihessünk, és meg tudjuk tartani ezt a hitet. Végül azt tanácsolja az írónak, hogy talán nem a mostani, hanem egy elmúlt életében keresse azt a konfliktust, amit helyre kell hoznia ahhoz, hogy tovább fejlődhessen spirituális síkon. Nem azon kell töprengenünk, hogy mit követtünk el a múltban, és mit fogunk tenni a jövőben, hanem, bármilyen nehéz is, a jelen pillanatra kell koncentrálnunk, mert az, amit ebben a pillanatban teszünk, teheti jóvá, ami rosszat elkövettünk a múltban, és az változtathatja meg a jövőt. A mester szavai szerint azért kell utaznia, hogy megtalálhassa azokat az embereket, akik ellen egy másik életben elkövetett valamit, és elérje, hogy ők megbocsássanak neki. Ez a megbocsátó energia lesz az, ami feloldja benne a blokkokat és újra megtalálhatja önmagát - erről szól a könyv, ami megjelenése óta vezeti a sikerlistákat.
Finnországban, Katalóniában és Castellában első, az El Mundo spanyol lap könyvlistájában második, a Casa del Libre spanyol könyvesház listáján pedig első helyen szerepel az eladott könyvek között Coelho legújabb sikerkönyve.
A brazil íróval ma este Brendon Burchard beszélget - az interjút pedig bárki követheti a világhálón.
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
|
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
|
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
|
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
|
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
|
Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség. A korabeli dokumentumokra...
|
Mediterrán hangulatú, kanyargó utcácskák, szűk sikátorok, levendula, füge, rozmaring a romantikus, zárt belső udvarokban, a vörös és sárga minden árnyalata a házfalakon, egységes, de mégis...
|
Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség. A korabeli dokumentumokra...
|
Mediterrán hangulatú, kanyargó utcácskák, szűk sikátorok, levendula, füge, rozmaring a romantikus, zárt belső udvarokban, a vörös és sárga minden árnyalata a házfalakon, egységes, de mégis...
|