Megjelent! A fény harcosának kézikönyve
A fény harcosának kézikönyve címmel újabb Coelho-kötetet jelentet meg a napokban az Athenaeum Kiadó. A világhírű brazil származású írónak ez az alkotása merőben eltér eddigi regényeitől.

Paulo Coelho világnézetének darabjait, amolyan egyperces elmélkedéseit tartalmazó gyűjteménye 1997-ben látott napvilágot Brazíliában, a legtöbb országban azonban csak most, Coelho írói világának megismertetése után adják ki - árulta el Bottyán Gergő, a kiadó főszerkesztője.
 
A Gandhitól, arab filozófusoktól, kínai gondolkodóktól, csodarabbitól és neves íróktól származó idézetekkel dúsított, fennkölt, mégis mai stílusban írt elmélkedések a boldogságra törekvésről szólnak - mondta a szerkesztő. Hozzátette: az elő- és utószó által kerettörténetbe foglalt gondolatok az író belső konfliktusairól, magával és környezetével való elégedetlenségéről árulkodnak, Coelho megállásra, az értékek észrevételére készteti az olvasót.
 
Paulo Coelho első - a hazájában 1986-ban megjelent A zarándoklat című - művén kívül eddig 11 alkotása látott napvilágot. Az Athenaeum Kiadó 2001 óta kilenc művét jelentette meg, köztük Az alkimista, a Zahír és a Veronika meg akar halni című regényt.
 
Coelho a világ egyik legismertebb kortárs szerzője, könyvei 62 nyelven jelentek meg és több mint 75 millió példányban keltek el.

A szerző hazai weboldala: www.coelho.hu


Részlet a könyvből:

Előszó
-A tengerpartról látszik egy sziget. A falutól keletre fekszik és egy hatalmas templom áll rajta, rengeteg haranggal - mondta a nő.
A kisfiúnak feltűnt, hogy furcsa ruha van rajta, és fátyol borítja a haját. Azelőtt soha nem látta.
-Ismered ezt a templomot? - kérdezte a nő. - Menj le a partra, nézd meg jól, és meséld el, mit láttál.

A kisfiút elvarázsolta a nő szépsége, elment hát a jelzett helyre. Leült a homokba, és a távolba meredt, de nem látott semmi különöset, csak a kék eget és az óceánt.
Csalódottan ballagott el a szomszédos halászfaluig, ahol megkérdezte, ismerik-e azt a szigetet, amin egy templom áll.
-Ó, az a sziget nagyon régen volt ott, még a dédszüleim idejében - mondta egy öreg halász. - Aztán jött egy nagy földrengés, és elsüllyedt a tengerben, olyan mélyre, hogy nem is látszik. Mégis halljuk a templom harangjait, amikor a tenger hullámai megkondítják őket.
A fiú visszament a tengerpartra, és fülelt. Egész délután ott ült, de csak a hullámok morajlását és a sirályok vijjogását hallotta.

Amikor beesteledett, a szülei érte jöttek. Másnap reggel visszament a partra: nem tudta elhinni, hogy egy ilyen szép nő hazudhat. Ha majd megint találkozik vele, elmondhatja neki, hogy a szigetet ugyan nem látta, de hallotta, ahogy a víz megszólaltatja a templom harangjait.
Hónapok teltek el, de a nő nem jött vissza, és a fiú már el is felejtette. Meg volt győződve róla, hogy az elsüllyedt templom kincseket rejt, s ha meghallaná a harangszót, könnyen megtalálhatná és hazavihetné őket.

Már nem érdekelte sem a tanulás, sem a barátai. Társai gúnyolták, és azt mondogatták:
-Már nem olyan, mint régen. Más, mint mi. Állandóan a tengert bámulja, és sose játszik velünk, mert fél, hogy veszít.
És mindenki kinevette, amiért egész nap a parton ül.
A fiú nem hallotta meg a harangszót, de sok más dolgot megfigyelt. Észrevette, hogy minél többet hallgatja a tenger hullámait, annál kevésbé zavarja a morajlás. Nem sokkal később megszokta a sirályok vijjogását, majd a méhek zümmögését és a pálmalevelek zörgését is a szélben.
Hat hónappal azután, hogy először találkozott a nővel, már egyáltalán semmilyen zaj nem zavarta. De még mindig nem hallotta a templom harangjait.
A halászok, akik arra jártak, azt mondták:
-Mi halljuk!
De a fiú nem hallotta.
Egy idő múlva aztán azt mondták neki a halászok:
-Túl sokat foglalkozol azzal a templommal. Hagyd az egészet, és menj játszani a barátaiddal. Lehet, hogy csak a halászok hallják a harangokat.

Majdnem egy év telt el, amikor a fiú azt gondolta: "Talán igazuk van. Ha felnövök, én is halász leszek, és minden reggel eljövök erre a partra, mert megszerettem." És azt is gondolta: "Talán az egész csak legenda, a földrengés darabokra törte a harangokat, és soha többé nem szólalnak meg."
Aznap délután úgy döntött, hogy hazamegy.
Közelebb ment az óceánhoz, hogy búcsút vegyen tőle. Még egyszer körülnézett, és - mivel már nem a harangok kötötték le - végre felfigyelt a természet szépségeire. Mosolygott a sirályok énekén, a tenger morajlásán, a pálmalevelek zizegésén. Hallotta, ahogy a távolban játszanak
a barátai, és örült, mert tudta, hogy nemsokára ő is köztük lesz.
Boldog volt, és - ahogy csak egy gyermek képes rá - megköszönte, hogy él. Biztos volt benne, hogy nem vesztegette fölöslegesen az idejét, hiszen megtanulta csodálni és tisztelni a Természetet.
És ahogy hallgatta a tengert, a sirályokat, a pálmafákat és barátai nevetését, meghallotta az első harangot is.
Aztán a másodikat.
Majd egymás után a többit, míg végül az elsüllyedt templom összes harangja együtt kongott, a fiú legnagyobb boldogságára.

Évekkel később - már felnőtt férfiként - visszatért szülőfalujába és a tengerpartra. Már nem akart kiásni semmiféle kincset a tenger mélyéről: talán az egészet csak kitalálta, és nem is hallotta soha az elsüllyedt harangokat. De kedve támadt sétálni egyet, hallgatni a szél zúgását és a sirályok énekét.
Annál jobban meglepődött, amikor a homokban ülve megpillantotta a nőt, aki annak idején
a szigetről és a templomról mesélt neki.
-Mit csinál itt? - fordult oda hozzá.
-Téged vártalak - felelte a nő.
A férfi észrevette, hogy hiába múltak el hosszú évek, a nő semmit sem változott: még a fátyla sem kopott el.
A nőtől egy füzetet kapott, üres lapokkal.
-Írd: "A fény harcosa megfigyeli a gyermekek tekintetét. Mert ők keserűség nélkül szemlélik
a világot. Ha a fény harcosa meg akarja tudni, hogy méltó-e a bizalmára, aki mellette áll, a gyermek szemével próbál ránézni."
-Ki a fény harcosa?
-Tudod te azt - felelte a nő mosolyogva. - Az, aki megérti az élet csodáját, a végsőkig harcol azért, amiben hisz, és meghallja a harangokat a tenger mélyén.
A férfi soha nem gondolta, hogy a fény harcosa volna. Mintha a nő kitalálta volna a gondolatait:
-Mindenkiből lehet harcos. És senki sem tartja magát harcosnak, pedig mindenki az.
A férfi a füzetre pillantott. A nő megint elmosolyodott.
-Írj a fény harcosáról - mondta.

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

  

Űrutazások, klónozás - lassan mindkettőt természetesnek tekintjük, de ahhoz még mindig nem vagyunk elég bátrak, hogy alámerüljünk saját bensőnk mélységeibe. A fény harcosának kézikönyve épp ilyen utazásra hív: a lelkünkben munkáló ellentétes erők megértésére, régi álmaink feltérképezésére, Személyes Történetünk beteljesítésére.A gyűjtemény rövid elmélkedések füzére, és arra emlékeztet bennünket, hogy mindannyian a fény harcosai vagyunk. Harcosok, akik képesek meghallani a szív csendjét és félelem nélkül megbirkózni a nehézségekkel. Akiknek időnként szükségük van a megállásra, a befelé fordulásra, hogy újra derűvel és kitartással szemlélhessék az életet. Akik észreveszik a mindennapi élet apró csodáit. Akik tudják, hogy megéri hinni, hiszen minden vereségre két győzelem jut. (Kiadó: Athenaeum 2000 Könyvkiadó, ISBN: 9789639471399, 2490 Ft) 

Hamburger csalamádé nélkül
Az első McDonald\'s 1988-as megnyitása szimbolikus eseménnyé vált. Az ,,igazi" - tehát már nem csalamádés - hamburgerért kígyózó Régiposta utcai sorok jelezték: ahogy a magyar nép készen...
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
A szenvedély hatalma
Betekintés a vágyba: három amerikai nő szexuális életének megragadó igaz története. A vágy izgató és gyötrő. Uralja gondolatainkat és felborítja életünket. Rejtett mozgatónk, amely...
további újdonságok »
Hamburger csalamádé nélkül
Az első McDonald\'s 1988-as megnyitása szimbolikus eseménnyé vált. Az ,,igazi" - tehát már nem csalamádés - hamburgerért kígyózó Régiposta utcai sorok jelezték: ahogy a magyar nép készen...
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
A szenvedély hatalma
Betekintés a vágyba: három amerikai nő szexuális életének megragadó igaz története. A vágy izgató és gyötrő. Uralja gondolatainkat és felborítja életünket. Rejtett mozgatónk, amely...