Megjelent! A fény harcosának kézikönyve
A fény harcosának kézikönyve címmel újabb Coelho-kötetet jelentet meg a napokban az Athenaeum Kiadó. A világhírű brazil származású írónak ez az alkotása merőben eltér eddigi regényeitől.

Paulo Coelho világnézetének darabjait, amolyan egyperces elmélkedéseit tartalmazó gyűjteménye 1997-ben látott napvilágot Brazíliában, a legtöbb országban azonban csak most, Coelho írói világának megismertetése után adják ki - árulta el Bottyán Gergő, a kiadó főszerkesztője.
 
A Gandhitól, arab filozófusoktól, kínai gondolkodóktól, csodarabbitól és neves íróktól származó idézetekkel dúsított, fennkölt, mégis mai stílusban írt elmélkedések a boldogságra törekvésről szólnak - mondta a szerkesztő. Hozzátette: az elő- és utószó által kerettörténetbe foglalt gondolatok az író belső konfliktusairól, magával és környezetével való elégedetlenségéről árulkodnak, Coelho megállásra, az értékek észrevételére készteti az olvasót.
 
Paulo Coelho első - a hazájában 1986-ban megjelent A zarándoklat című - művén kívül eddig 11 alkotása látott napvilágot. Az Athenaeum Kiadó 2001 óta kilenc művét jelentette meg, köztük Az alkimista, a Zahír és a Veronika meg akar halni című regényt.
 
Coelho a világ egyik legismertebb kortárs szerzője, könyvei 62 nyelven jelentek meg és több mint 75 millió példányban keltek el.

A szerző hazai weboldala: www.coelho.hu


Részlet a könyvből:

Előszó
-A tengerpartról látszik egy sziget. A falutól keletre fekszik és egy hatalmas templom áll rajta, rengeteg haranggal - mondta a nő.
A kisfiúnak feltűnt, hogy furcsa ruha van rajta, és fátyol borítja a haját. Azelőtt soha nem látta.
-Ismered ezt a templomot? - kérdezte a nő. - Menj le a partra, nézd meg jól, és meséld el, mit láttál.

A kisfiút elvarázsolta a nő szépsége, elment hát a jelzett helyre. Leült a homokba, és a távolba meredt, de nem látott semmi különöset, csak a kék eget és az óceánt.
Csalódottan ballagott el a szomszédos halászfaluig, ahol megkérdezte, ismerik-e azt a szigetet, amin egy templom áll.
-Ó, az a sziget nagyon régen volt ott, még a dédszüleim idejében - mondta egy öreg halász. - Aztán jött egy nagy földrengés, és elsüllyedt a tengerben, olyan mélyre, hogy nem is látszik. Mégis halljuk a templom harangjait, amikor a tenger hullámai megkondítják őket.
A fiú visszament a tengerpartra, és fülelt. Egész délután ott ült, de csak a hullámok morajlását és a sirályok vijjogását hallotta.

Amikor beesteledett, a szülei érte jöttek. Másnap reggel visszament a partra: nem tudta elhinni, hogy egy ilyen szép nő hazudhat. Ha majd megint találkozik vele, elmondhatja neki, hogy a szigetet ugyan nem látta, de hallotta, ahogy a víz megszólaltatja a templom harangjait.
Hónapok teltek el, de a nő nem jött vissza, és a fiú már el is felejtette. Meg volt győződve róla, hogy az elsüllyedt templom kincseket rejt, s ha meghallaná a harangszót, könnyen megtalálhatná és hazavihetné őket.

Már nem érdekelte sem a tanulás, sem a barátai. Társai gúnyolták, és azt mondogatták:
-Már nem olyan, mint régen. Más, mint mi. Állandóan a tengert bámulja, és sose játszik velünk, mert fél, hogy veszít.
És mindenki kinevette, amiért egész nap a parton ül.
A fiú nem hallotta meg a harangszót, de sok más dolgot megfigyelt. Észrevette, hogy minél többet hallgatja a tenger hullámait, annál kevésbé zavarja a morajlás. Nem sokkal később megszokta a sirályok vijjogását, majd a méhek zümmögését és a pálmalevelek zörgését is a szélben.
Hat hónappal azután, hogy először találkozott a nővel, már egyáltalán semmilyen zaj nem zavarta. De még mindig nem hallotta a templom harangjait.
A halászok, akik arra jártak, azt mondták:
-Mi halljuk!
De a fiú nem hallotta.
Egy idő múlva aztán azt mondták neki a halászok:
-Túl sokat foglalkozol azzal a templommal. Hagyd az egészet, és menj játszani a barátaiddal. Lehet, hogy csak a halászok hallják a harangokat.

Majdnem egy év telt el, amikor a fiú azt gondolta: "Talán igazuk van. Ha felnövök, én is halász leszek, és minden reggel eljövök erre a partra, mert megszerettem." És azt is gondolta: "Talán az egész csak legenda, a földrengés darabokra törte a harangokat, és soha többé nem szólalnak meg."
Aznap délután úgy döntött, hogy hazamegy.
Közelebb ment az óceánhoz, hogy búcsút vegyen tőle. Még egyszer körülnézett, és - mivel már nem a harangok kötötték le - végre felfigyelt a természet szépségeire. Mosolygott a sirályok énekén, a tenger morajlásán, a pálmalevelek zizegésén. Hallotta, ahogy a távolban játszanak
a barátai, és örült, mert tudta, hogy nemsokára ő is köztük lesz.
Boldog volt, és - ahogy csak egy gyermek képes rá - megköszönte, hogy él. Biztos volt benne, hogy nem vesztegette fölöslegesen az idejét, hiszen megtanulta csodálni és tisztelni a Természetet.
És ahogy hallgatta a tengert, a sirályokat, a pálmafákat és barátai nevetését, meghallotta az első harangot is.
Aztán a másodikat.
Majd egymás után a többit, míg végül az elsüllyedt templom összes harangja együtt kongott, a fiú legnagyobb boldogságára.

Évekkel később - már felnőtt férfiként - visszatért szülőfalujába és a tengerpartra. Már nem akart kiásni semmiféle kincset a tenger mélyéről: talán az egészet csak kitalálta, és nem is hallotta soha az elsüllyedt harangokat. De kedve támadt sétálni egyet, hallgatni a szél zúgását és a sirályok énekét.
Annál jobban meglepődött, amikor a homokban ülve megpillantotta a nőt, aki annak idején
a szigetről és a templomról mesélt neki.
-Mit csinál itt? - fordult oda hozzá.
-Téged vártalak - felelte a nő.
A férfi észrevette, hogy hiába múltak el hosszú évek, a nő semmit sem változott: még a fátyla sem kopott el.
A nőtől egy füzetet kapott, üres lapokkal.
-Írd: "A fény harcosa megfigyeli a gyermekek tekintetét. Mert ők keserűség nélkül szemlélik
a világot. Ha a fény harcosa meg akarja tudni, hogy méltó-e a bizalmára, aki mellette áll, a gyermek szemével próbál ránézni."
-Ki a fény harcosa?
-Tudod te azt - felelte a nő mosolyogva. - Az, aki megérti az élet csodáját, a végsőkig harcol azért, amiben hisz, és meghallja a harangokat a tenger mélyén.
A férfi soha nem gondolta, hogy a fény harcosa volna. Mintha a nő kitalálta volna a gondolatait:
-Mindenkiből lehet harcos. És senki sem tartja magát harcosnak, pedig mindenki az.
A férfi a füzetre pillantott. A nő megint elmosolyodott.
-Írj a fény harcosáról - mondta.

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

  

Űrutazások, klónozás - lassan mindkettőt természetesnek tekintjük, de ahhoz még mindig nem vagyunk elég bátrak, hogy alámerüljünk saját bensőnk mélységeibe. A fény harcosának kézikönyve épp ilyen utazásra hív: a lelkünkben munkáló ellentétes erők megértésére, régi álmaink feltérképezésére, Személyes Történetünk beteljesítésére.A gyűjtemény rövid elmélkedések füzére, és arra emlékeztet bennünket, hogy mindannyian a fény harcosai vagyunk. Harcosok, akik képesek meghallani a szív csendjét és félelem nélkül megbirkózni a nehézségekkel. Akiknek időnként szükségük van a megállásra, a befelé fordulásra, hogy újra derűvel és kitartással szemlélhessék az életet. Akik észreveszik a mindennapi élet apró csodáit. Akik tudják, hogy megéri hinni, hiszen minden vereségre két győzelem jut. (Kiadó: Athenaeum 2000 Könyvkiadó, ISBN: 9789639471399, 2490 Ft) 

Athenaeum 180
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
További Újdonságok
Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség. A korabeli dokumentumokra...
Mediterrán hangulatú, kanyargó utcácskák, szűk sikátorok, levendula, füge, rozmaring a romantikus, zárt belső udvarokban, a vörös és sárga minden árnyalata a házfalakon, egységes, de mégis...
további újdonságok »
Kiemelt Ajánlatok
Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség. A korabeli dokumentumokra...
Mediterrán hangulatú, kanyargó utcácskák, szűk sikátorok, levendula, füge, rozmaring a romantikus, zárt belső udvarokban, a vörös és sárga minden árnyalata a házfalakon, egységes, de mégis...