A fizika unalmasabbnak tűnt nekem. S akkor tessék: nem tudtam pontosan megválaszolni az egyszerű kérdéseket, amiket egy kisgyerek tesz föl az apjának ebben a kötetben: Miért van nyáron melegebb, mint télen, miért van súlytalanság a világűrben (illetve a 400 kilométerre lévő űrállomáson, ahol még a földi gravitáció 89 százalékának megfelelő erő hat a lakókra) és miért tudnak repülni, miért nem esnek le a repülőgépek?

Ha már apáról és gyermekéről van szó, a legérzékenyebben az a fejezet érintett, amely arról az elkerülhetetlen – nehéz, de egyben örömteli – pillanatról szól, amikor a fiú először győz a sípályán. És hoppá, a fizika még egyszer, utoljára segíthet: a magabiztos fiatalember simán belemegy a feltételbe, miszerint az erdőn keresztül vezető lankás pályán síbot nélkül siklanak le, és az nyeri az egész napot, aki most először ér a lejtő aljára. Márpedig a légellenállás másként hat a kisebb és a nagyobb testre, a „duci” apa gyorsabban jut célba, ha a sítudást egyikük sem érvényesítheti!

Harmincméteres nő

A szerző bebizonyítja, hogy nem volna bombázó a sci-fik harmincméteres nője, mert a négyzetesen megnövekedett súlyát csak rettenetes oszloplábakon bírná - ha egyáltalán - megtartani. Felsorolja a legszörnyűbb filmes fizikai tévedéseket. Ilyen a hangos robbanás a világűrben (légüres térben nem lehet semmiféle zajt hallani). Akit meglőnek, az messzire repülesik (akkor a lövőnek is el kéne repülnie Newton hatás-ellenhatás törvénye szerint). Cigaretta felrobbantja a benzintócsát (nehéz egy benzintócsát meggyújtani, egy cigaretta parazsa erre messze nem képes). 

 Forrás: nol.hu