Vajon minden megmérhető? A Csábító számok szellemében született könyv ezúttal a fizika rejtelmeibe vezeti be az olvasót. Nem tankönyv, nem is törekszik arra, hogy a fizika minden területét felölelje. Csupán szórakoztató történetek segítségével szeretne néhány fizikai fogalmat az olvasó számára érthetővé tenni, vagy feleleveníteni.

Aggodalomra azonban semmi ok. Ez a könyv nem azokkal a fizikai modellekkel foglalkozik, amelyekkel az ősrobbanás vagy a húrelmélet kutatói. A Csábító számokhoz hasonlóan, a szerző most is a hétköznapi emberek számára is érthető fizikai alapkérdéseket boncolgatja, rengeteg humorral, és megdöbbentően egyszerű megoldásokkal.

Christoph Drösser : Csábító erők – Avagy a mindennapok fizikája

V. VIRSLIFIZIKA, AVAGY MIÉRT MINDIG HOSSZÁBAN REPED FÖL A VIRSLI?

Péntek este. „Wolfgang Virslisautójá”-nál nyugalom honol.
Mint mindig, most is az egyik utcasarkon parkolt le a kocsival a hamburgi Schanzen negyedben. Este kilenckor még üresek az utcák. Majd változik a kép: éjfél felé a színházlátogatók megindulnak a környék klubjai és kocsmái felé, és közben Wolfgangnál bekapnak egy pár virslit.
Már a cégtáblán is látszik, hogy Wolfgang egy olyan virsliárus, aki büszke arra, hogy tanult ember, és aki nagyra becsüli az anyanyelvét. Nem is azt írta ám a bódéjára, hogy „hot-dog”!
Valamikor régen tényleg fizikát tanult, de aztán a hatvanas évek vége felé az események forgatagában elfelejtkezett a vizsgákról. De hát akadt is bőven, ami elterelhette a figyelmét, például a kikötő utcájában lévő házakért folytatott harc különösen fontos volt számára. Ez a harc időközben a múlté lett, többé-kevésbé nyertesen is került ki belőle, de aztán már nem vizsgázott le. Később meg hirtelen remek lehetőség adódott: két sarokkal odébb megvehette a virsliárus bódéját.
Wolfgang párszor már megpróbálta a konyhában kamatoztatni fizikatudását. Például, a virslik végébe egy-egy drótot dugott, és a konnektorból rájuk engedte a 220 voltot. Így belül kellemesen melegek lettek, pont jók, kívül pedig csak annyira melegedtek át, hogy még meg lehetett őket fogni. Néhány vevő azonban idegenkedett az eljárástól, mert a villamosszékre emlékeztette őket, és nem akartak olyan virslit enni, amin nem sokkal azelőtt még áram folyt keresztül. Azóta Wolfgang virslisstandja olyan, mint akármelyik másik, leszámítva, hogy ő virslinek nevezi a virslit.

Több részlet a cultura.hu -n.