Részlet Minette Walters A kaméleon árnyéka c. krimijéből
Olvasóink kapnak egy kis ízelítőt az egyik legizgalmasabb őszi újdonságunkból: részlet Minette Walters A kaméleon árnyéka című regényéből.

Jackson nem ujjongott, amikor Beale nyomozó pár perc múlva
tájékoztatta, hogy a kocsit el kell vontatniuk, hogy laboratóriumi
körülmények közt vizsgálhassák meg. Bocsánatkérő hangon
közölte, hogy nem tiszták a nyomok, ezért a késedelem.
– Ketten azok közül, akiknél ott lehetett a táska – Kese és a
hadnagy – utaztak is a kocsijában, doktornő, úgyhogy rendkívül
elővigyázatosan kell megállapítanunk, honnan származnak
a DNS-minták, amiket találunk. Talán a csomagtartóban is kell
majd szövetszálakat keresnünk. Ha valamelyik egyezik a táska
anyagával, akkor valamelyest bizonyítást nyer, hogy Charles igazat
mondott, és tényleg Kese vitte el a sporttáskát.
– Hogyhogy csak valamelyest?
– Acland is betehette a csomagtartóba, amikor ön bejött a
kocsmába.
– Hogy aztán rögtön újra kivegye? – kérdezte Jackson szarkasztikusan.
– Ezt sem zárhatjuk ki.
– Úgy látom, teljesen arra vannak beállva, hogy Charles a hunyó
– sóhajtott a doktornő türelmetlenül. – Nem sok esélye van
magával meg a főfelügyelővel szemben. Van egyáltalán gyanúsítottjuk
rajta kívül is?


Kese kinyitotta véreres szemét, és hunyorogva állta az arcába
világító fénycsóvát.
– Jobban jár, ha nem az, akinek hiszem. Rühellem a zsernyákokat!
Khan nyomozóhelyettes a mellette álló két egyenruhásra villantotta
a lámpát.
– Akkor bizony nincs szerencséje, Kese. Már mindent tűvé tettünk
maga után. Hajlandó együttműködni, vagy muszáj lesz letartóztatnunk?
Akár így, akár úgy, mindenképp velünk kell jönnie.
– Ki engedte be magukat?
– A hölgyismerősei.
– Álnok kurvák! – csattant fel a tizedes. – Hallotok engem, büdös
szemetek? Most utoljára tettem nektek szívességet, rohadék
leszbik!
– Nekem úgy tűnik, mi tettünk szívességet neked – mondta az
ajtóból Avril. – Azt mondtad, csak bolti lopás, semmi komoly…
Erre ideállítanak házkutatási paranccsal. Még odalent is van négy,
a bejáratot őrzik. Mi van a rovásodon, Kese?
A csavargó előrenyújtott tenyérrel takarta ki a szemébe világító
fénysugarat.
– Elhittem annak a francos tisztnek, hogy megtartja a szavát
– mondta. – Arrogáns disznó! Tudnom kellett volna, hogy nem
bízhatok benne.


– Attól tartok, több időt is ránk kell szánnia – mondta a főfelügyelő
Jacksonnak. Egymás mellett ácsorogva figyelték, amint a
vontatókocsira kötött BMW hátrafelé gurulva eltűnik.
– Tíz perce kaptuk el Kesét, legalábbis egy ürgét, akiről azt
gondoljuk, hogy ő. Egy Bread streeti foglalt házból hoztuk be.
Nagy segítség lenne, ha azonosítaná.
– A nőkommuna squatjából? Hogyhogy beengedték magukat?
– A másik választás még kevésbé volt kedvükre való – válaszolta Jones finom mosollyal. – Megmondtuk nekik, ha nem adják
ki Kesét, holnap hivatalos házkutatási paranccsal vizsgáljuk át a
ház minden egyes négyzetcentiméterét. Így aztán ráálltak a dologra.
Úgy tűnt, nem nagyon kedvelik.
– Az a nő, aki amolyan főnökfélének számít köztük, nem bírja,
ha valakivel nem lehet zöld ágra vergődni… és gondolom, Kese, ha
berúg, totál kezelhetetlen. – Lehajolt az orvosi táskáért, amit csak
azért vehetett ki a BMW csomagtartójából, mert megfenyegette
őket, hogy bepereli a fővárosi rendőrséget, amiért megfosztják a
megélhetése gyakorlásához szükséges eszközöktől. – Charles még
a Koronában van?
– Nem. Nagyjából egy órája elhoztuk. Belement, hogy zárkában
töltse az éjszakát. Ha van kedve találkozni vele az őrsön, megteheti.
Nem tartóztattuk le, semmi akadálya, hogy beszéljen vele,
doktornő.
– Miért ilyen nagylelkű hirtelen, főfelügyelő? – meredt Jackson
a detektívre elgondolkozva. – És ha elismétlem neki, mi mindennel
gyanúsítják?
– Nem ajánlom. Ha a hadnagy ezen a ponton változtat a sztoriján,
akkor még gázosabb helyzetbe kerül, mint amilyenben
most van.
Kese már a kihallgatóhelyiségben volt, mire Jones és Beale
Jacksonnal együtt visszaért az őrsre. Képernyőn figyelték, hogyan
káromkodik a csavargó. Egy egyenruhás rendőr volt vele.
– Nincs jó kedvében – mondta Khan. – Azt mondja, összetévesztjük
valakivel… jogtalanul börtönöztük be… meg amit még el
tudnak képzelni. Megkérdeztem, szüksége van-e jogi segítségre,
de az ügyvédeket se bírja.
– Doktornő? – fordult Jacksonhoz Jones.
– Igen, ő Kese – bólintott a nő.
– Részeg? – kérdezte Jones Khant.
– Azt mondja, nem. Többek közt emiatt ilyen zabos. Azt mondja,
a nők mindent eldugtak előle, napok óta nem piált semmi rendeset. Leszámítva az üveg vodkát, amit a hadnagytól kapott tegnap
este – tette hozzá a nyomozóhelyettes kis szünet után.
– Szóval elismeri, hogy találkozott Aclanddel?
– Nem fogalmazott ilyen konkrétan. Annyit mondott, hogy
szavát adta neki a tiszt, az az arrogáns disznó, ő meg hitt neki…
aztán később meg azt, hogy az az arrogáns disznó lekenyerezte
egy üveg vodkával. Gondolom, a hadnagyról beszélt.
– Hümm. Hát, ezen a ponton szerintem inkább ne bocsátkozzunk
feltételezésekbe… legyen elég annyi, hogy most józan. Ugye,
maga szerint is az, doktornő? Úgy látom, kihallgatható állapotban
van.
– Ha szakvéleményt akar hallani, amit bíróság előtt is használhat,
akkor meg kell vizsgálnom.
– Nem rossz ötlet. Érdekel, mit lép majd, ha meglátja magát.
Nem bánnám, ha tudná, hogy van itt valaki, aki felismerte.


Elképesztő bűz terjengett odabent.
– Maga köszönőviszonyban sem áll a higiéniával, Kese? – kérdezte
Jackson jóindulatúan. – Durvább a szaga, mint mikor utoljára
láttam.
– Mit keres itt? – meredt rá a csavargó villámló szemmel. – Hol
a lajtnant? Fölnyomott a mocsok disznó… szavát adta, hogy nem
adja ki, hol vagyok.
– Nem is ő volt – felelte a doktornő. – Én szóltam, hogy talán
ott találják a squatban.
– Kibaszott kotnyeles nő… – köpött ki a padlóra Kese. – Nem
szállnak le rólam. Muszáj állandóan macerálni az embert. A kölyök
hogy van?
– Még mindig kórházban, de már jobban.
– Őt kéne kihallgatni. Én szart se tudok az egészről. Az ember
szívességet tesz a hátulgombolósnak, aztán a következő pillanatban,
sutty, már le is sittelték. Nem igazság. Már megvolt,
hogy holnap pattanok le Brightonba. Kicsit üdülök a tengerparton.
– Remélem, összejön – mondta Jackson barátságosan. – Úgy
tudom, nem tartóztatták le.
– Az kurvamindegy. Nem nagyon bírok dűlőre jutni ezekkel a
tetves zsernyákokkal.
– Akkor minél hamarabb kikerül innen, annál jobb. Megkértek,
mérjem fel, elég józan-e ahhoz, hogy kikérdezzék. Maga szerint?
Kese félig leeresztett szemhéja mögül számító pillantással méregette
a nőt.
– Fogalmam sincs, milyen az… Húsz éve nem józanodtam ki.
Ilyen állapotban ne kérdezzenek ki.
– Lehet, hogy a másik választási lehetőség még kevésbé lesz
ínyére – figyelmeztette Jackson. – Ha a zsaruk jégre teszik, amíg
kiürül az alkohol a szervezetéből, akkor elvonási tünetei lesznek.
Nekem úgy tűnik, most is eléggé magánál van, úgyhogy szívesen
zöld utat adok nekik a kikérdezéshez, de ha akar egy nap haladékot,
csinálok egy vérvizsgálatot.
Kese egyenesen előrenyújtotta a kezét.
– Reszketek, mint a kibaszott nyárfalevél. Pont hogy piára van
szükségem. Mondja meg nekik. Ha adnak egy korty italt, ezerszer
szívesebben válaszolok bármire, amit akarnak. Ésszerű, nem? Ezt
mondja meg nekik.

(Walters, Minette: A kaméleon árnyéka, 348-352. o.)

 

Kiss László - Bérczesi Róbert
behúzott szárnyú felfelé zuhanás
már átláttok rajtam, de nem láttok belém
én egy univerzális gondolkodóval élek aki folyton
boldogabb akar lenni, és nem érti meg,
hogy ez nem így működik nem ilyen egyszerű
és folytatnám...
Pataki Éva
Az 1890-es évek elejének Budapestjén lázasan folyik a készülődés a magyarság ezeréves fennállásának megünneplésére. A millenniumi előkészületek forgatagában Pulszky Károly, a nemzetközi hírű, becsvágyó...
további újdonságok »
Mireille Guiliano
Fordította: Szieberth Ádám
A francia nők tudnak élni!
A francia nők nem híznak (New York Times bestsellerlista 1. hely) szerzőjének új könyvében az írónő górcső alá veszi a franciák osztriga iránti vonzalmát. Megismerhetjük az osztrigát begyűjtő és feltálaló...
Charlie Higson
Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.
A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak...