Jodi Picoult: Ha nem vigyázunk, a jelenben is elkövethetjük a múlt hibáit
Jodi Picoult Második látásra című kötete látszólag egy paranormális nyomozás köré összpontosul, közben viszont Vermont állam történelmének egyik ritkán tárgyalt, szégyenletes epizódját villantja fel, melynek keretében jó száz éve – a tudomány nevében – több száz kényszersterilizálást hajtottak végre. A regény 2003-ban jelent meg az Egyesült Államokban, magyarul pedig most először vehetik kezükbe az olvasók. Az amerikai kötetben található interjúban Jodi Picoult a génterápiáról és a tudományhoz fűződő viszonyáról is beszél, emellett felidéz egy massachusettsi szellemvadászatot, és kiderül az is, hogy személy szerint hisz-e a szellemekben.

Manapság kétségtelenül erősen vitatott téma a magzatok genetikai szűrése. Miért döntött úgy, hogy ezt a kérdést is beleszövi a regényébe? Mi a véleménye erről az ellentmondásos témáról? Vajon a józan ész keretein belül valóban a szülők kezébe kellene adni a döntést, milyen gyermeket szeretnének?

Úgy vélem, nem beszélhetünk az eugenika kérdéséről anélkül hogy végiggondolnánk, mivé alakult át végül ez a mozgalom. Amikor a Második látásra című könyvemhez anyagot gyűjtöttem, meglepve értesültem róla, hogy az Amerikai Eugenikai Társaság Cold Spring Harborban, New Yorkban található hajdani székhelye jelenleg a Humán Genom Projekt kutatásainak ad otthont. Eleinte ez véletlen egybeesésnek tűnt, amíg bele nem gondoltam, hogy a két program mögött valójában ugyanaz a tudományág áll: két olyan csodálatra méltó kutatásról van szó, amelyek természetüknél fogva – a kényes erkölcsi problémákon könnyen elcsúszhatnak. Én személy szerint támogatom az őssejt-kutatásokat és a génterápiát, amelyek segítségével számtalan betegséget gyógyíthatunk, és számtalan életet tehetünk jobbá. Ugyanakkor belátom, hogy a génterápia alkalmazása kapcsán el kell döntenünk, mi számít hibának – egy rákos sejt esetében természetesen mindenki arra szavazna, hogy javítsuk ki a hibát, de mi a helyzet azzal a génszerkezettel, amely egy gyermeknél siketséget okoz? Vagy azzal, amely alacsony termethez vagy gyenge fizikumhoz vezet? Vajon az ember akkor is elvetetne egy olyan gyermeket, aki az életének későbbi szakaszában nagy eséllyel szenved majd szívbetegségben, ha a szóban forgó gén talán soha nem is okoz problémát? Innen már nincs is olyan messze a genetikailag megtervezett emberi faj, márpedig ez igencsak rémisztő gondolat. A Második látásra című könyvemben arra szeretnék rávilágítani, hogy a génterápia csodálatos technológiai előrelépést jelent ugyan, de a tudomány mellett legalább ennyire fontosak az érzelmek és az erkölcsi felvetések. Nem számít, melyik oldalon állunk ebben a vitában, fontos, hogy beszéljünk róla, és alaposan mérlegeljük a másik oldal érveit is – máskülönben mi magunk is épp olyan szűklátókörűen fogunk gondolkodni arról, mit jelent a „jó ember” fogalma, mint azok, akik az 1930-as évek eugenikai programjában vettek részt.

Az interjú teljes terjedelmében elolvasható itt

A Második látásra megrendelhető itt

Fordította: Győri László
Ha Guy Ritchie regényt írna... Bizarr, őrületes gengsztersztori Bécsből
Bécs, 1938 márciusa. Ausztriát a Harmadik Birodalomhoz csatolják. Azon a napon, amikor a fél város a Heldenplatzon ünnepli az Anschlusst és a Führert, lakások ,,evakuálására" specializálódott,...
E regény viharként söpört át Európán. Pompás családtörténet, mely az olvasót minden erőlködés nélkül húzza át három évszázad magyar történelmén. A főszereplők magukkal ragadóak....
további újdonságok »
Fordította: Győri László
Ha Guy Ritchie regényt írna... Bizarr, őrületes gengsztersztori Bécsből
Bécs, 1938 márciusa. Ausztriát a Harmadik Birodalomhoz csatolják. Azon a napon, amikor a fél város a Heldenplatzon ünnepli az Anschlusst és a Führert, lakások ,,evakuálására" specializálódott,...
E regény viharként söpört át Európán. Pompás családtörténet, mely az olvasót minden erőlködés nélkül húzza át három évszázad magyar történelmén. A főszereplők magukkal ragadóak....