Az megvan, hogy a Győzhetetlen Armadát az első bevetésén legyőzték? A könyvkiadás mintha folyton ezt ismételné.
Körbehajózzuk a brit szigeteket minden egyes cím megjelenésével, és mindig van, amivel elbukunk. De felállunk, persze, kezdjük újra, és ugyanazokat a hibákat igyekszünk nem elkövetni még egyszer. Így lesz mindig egy kicsivel jobb, ami a kezeink közül kikerül. Az utolsó tökéletes könyv Aldus Manutius nyomdájából került ki, ezt tudjuk, de ott Rotterdami Erasmus volt a korrektor, és egy-egy könyvet sokszor évekig szerkesztettek, hónapokig korrektúráztak. Ma már így, ilyen tempóval ezt nem lehet – azonban törekedni a fejlődésre, az megvalósítható.
Van a könyvkiadásnak egy jellegzetessége, ami azóta érvényes, hogy Gutenberg kitalálta, hogy majd szőlőpréssel fog kódexet hamisítani: a könyvekről, a borítóról, a teljes kínálatról a kiadó és csakis a kiadó dönt, az olvasó pedig csak választásaiban aktív. Eldönti, mely kiadók mely könyvei érdeklik annyira, hogy azokat hazavigye, de bármelyiket is választja, magában a könyvkészítésben passzív marad (egyik kiadó sem fogja megkérdezni, mi legyen szerinte a következő könyv, hogy nézzen ki, mit szeretne, melyik fordító a kedvenc, stb.). A könyvkiadás az olvasóért van, de nem az olvasó által.
Ez törvényszerű? Mi, az Athenaeumnál úgy gondoljuk, hogy nem.
Ezt a zárt Facebook csoportot, a Könyvarmadát azért hoztuk létre, hogy
A zárt csoport tagjai mind súlyos könyvmolyok, ez nem kérdés. De ezen belül, persze, sokfélék vagyunk, ezért mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez a különleges közösség támogassa és megtartsa saját, belső sokszínűségét.
A Könyvarmada tehát a hardcore könyvfanok oldala. Az oldalt az Athenaeum Kiadó üzemelteti, de itt nem reklámozni akarjuk a könyveinket, és nem is rólunk szól (bár, értelemszerűen, a kiadó életet mi csak a saját életünkön keresztül tudjuk megmutatni). A szépség vad és szelídíthetetlen. Az olvasói képzelet korlátozhatatlan. Ezt gondoljuk. És azt, hogy ehhez az intellektuális játékhoz, az olvasáshoz jó fenntartani egy közösségi teret. Mert az olvasás maga magányos élmény ugyan – de az a valami, ami megmarad a lelkünkben egy jó könyv elolvasása után… az igenis megosztható. A könyvkészítés pedig megmutatható.
Insider információk, szerkesztőségi élőzések, belső interjúk, borítóvázlatok - akit érdekel egy kiadó élete, vagy akár a döntésekben is szeretne részt venni, szívesen elmondja a véleményét, az kérje felvételét a zárt csoportba itt
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
|
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
|
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
|
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
|
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
|
Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség. A korabeli dokumentumokra...
|
Mediterrán hangulatú, kanyargó utcácskák, szűk sikátorok, levendula, füge, rozmaring a romantikus, zárt belső udvarokban, a vörös és sárga minden árnyalata a házfalakon, egységes, de mégis...
|
Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség. A korabeli dokumentumokra...
|
Mediterrán hangulatú, kanyargó utcácskák, szűk sikátorok, levendula, füge, rozmaring a romantikus, zárt belső udvarokban, a vörös és sárga minden árnyalata a házfalakon, egységes, de mégis...
|