Szőke András 2002 óta dolgozik pszichológusként, óvoda és iskolapszichológusként 2014-ig működött, magánpraxisának elindításáig. 2006-tól 2014-ig az ESZTER Alapítvány keretein belül bántalmazottakkal, elsősorban szexuális jellegű bántalmazás áldozataival dolgozott. Az esetkezelésében az tükröződik, hogy a kliensre nem különálló, mindentől független emberként néz, hanem mint a társas kapcsolatok bonyolult hálózatának egyszerre működtetőjére, alanyéra és néha elszenvedőjére. Ugyanakkor ebben a rendszerben teljes személyiségével részt vesz, amelyben benne vannak az öröklött lehetőségek, a megtanult készségek és megélt kapcsolatok, kialakított megküzdések.

Mit gondol, a 2017-es évben valamiért tényleg megugrott a szexuális erőszak bűncselekmények száma, vagy csak a sajtóérdeklődés miatt érezzük így?

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a szexuális természetű bűncselekmények térben, időben és társadalmi rétegenként nagyságrendileg nem változnak. A látencia – rejtettség – annál inkább. Ez utóbbi nagyon összetett jelenség, például függ attól, hogy az elkövetőnek mennyire erős az önérvényesítő képessége – ezért derül nehezen fény az ilyen tettekre a magasabb státuszú családokban vagy éppenséggel színházi körökben, de erősen függ attól is, hogy a közvetlen társas környezet mennyire tudja meghallani ezeket a történeteket. Ezért fontos, hogy nyilvánosan beszéljünk a szexuális abúzusról és egyáltalán a bántalmazásról. Ez a folyamat vett egy pozitív irányt az utóbbi években azzal, hogy sokkal gyakrabban jelennek meg ilyen témájú hírek a médiában, és ennek mentén könnyebb az áldozatoknak megszólalniuk. Miközben az is fontos, hogy ne degradáljunk egy ilyen súlyos személyes történetet szalagcímmé, vigyázzunk az áldozatok méltóságára.

 

Milyen a természete egy szexuális bűnözőnek, milyen a profilja? Lehet egyáltalán általános képet leírni róla? Miben más a nők/férfiak elleni elkövető, mint a gyermekeket bántalmazó?

Minden ember más és más, így a szexuális bűnözők is, mégis vannak olyan emberi  működések, amelyek ha valakinél megjelennek, okkal gyanakodhatunk arra, hogy hajlamos a visszaélésre. Ettől még nem vádolhatunk meg vagy bélyegezhetünk meg senkit, pusztán felkelti a figyelmünket.

Külön kell beszélnünk a határsértő, hatalmaskodó elkövetőről és a szexuális ragadozókról. A bántalmazások kb. 80 százaléka családon belül történik, és az elkövető az esetek túlnyomó többségében az első kategóriába tartozik. Ilyen az, amikor valaki nehezen tartja a saját határait, nehezen tudja az indulatait kordában tartani, nem veszi észre, hogy átlépi mások intimitásának a határait, tettei énközpontúak, hajlamos mások manipulálására – nagyon könnyen férkőzik az emberek bizalmába, de tartós kapcsolatban már nem tudja ezt a bizalmat megtartani, alacsony az önértékelése, amit egy erős, látszólagos magabiztossággal takar, fontos neki a hatalom, hangsúlyos és sokszor bizarr a szexualitása. Azt, hogy támadása felnőtt vagy gyerek felé irányul, inkább a helyzet dönti el. A bántása sokkal inkább szól a hatalomról mint a szexről.

A szexuális ragadozó nem belesodródik a helyzetbe, hanem előre kiszámítottan alakítja ki azt a függőségi viszonyt – sokszor hónapok, évek munkájával, amiben a lebukás legkisebb rizikója mellett élhet vissza áldozata kiszolgáltatottságával. Egy ilyen elkövető „karrierje” során akár több száz áldozatot is szedhet. Mégis az általuk elkövetett bűncselekmény kevesebb, mint a családban elkövetett szexuális visszaélések száma, bár van a kettő között átfedés.

Szándékosan nem beszélek pedofíliáról, mert nem minden pedofil bántalmaz gyereket, sokan képesek megálljt parancsolni maguknak és elfojtani illetve átcsatornázni egy olyan erős késztetést, mint a szexuális szükséglet.

 

Mik azok a jelek, amikből egy szülő észreveheti, hogy a gyereke szexuális visszaélés áldozata lett? Vannak-e speciális módszerek, amelyekkel ez kideríthető (egészen pici gyerekeknél is, akik még nem beszélnek, a nyilvánvaló esetleges sérüléseken túl)?

Elsősorban a viselkedés változásából, hirtelen nagyon zárkózott vagy nagyon harsány, agresszív lesz, elkezdi szégyellni a testét, elkezd titkolózni vagy erősen szexualizált – kihívó, provokatív lesz a viselkedése. Az, hogy mennyire beszél róla, az függ a korától, illetve a szülőkapcsolat minőségétől. Ha jó a viszonya a szülővel, előbb-utóbb el fogja mondani, viszont gyakran éppen azért válik áldozattá, mert hiányzik a szülő figyelme. Még nem beszélő gyereknél sokkal inkább a külsérelmi nyomok a bántalmazásra utaló jelek, illetve az, hogy korához képest nem megfelelő módon simogatja magát ill. gondozóját. Az óvodás korú, beszélő gyerekek viszonylag szabadon fogalmazzák meg élményeiket, az ő korukban még nem erős a szexualitás tabuja. Sokszor mondják azt, hogy közös titkuk van az elkövetővel.

A megtörtént dolgok kiderítése az igazságügyi pszichológus szakértő dolga, neki megvannak az eszközei ahhoz, hogy megállapítsa az élmények hitelességét, ez – az elkövető és a gondozók vizsgálatával együtt – sokszor elég ahhoz, hogy a bíróság dönteni tudjon.

 

Miért van az, hogy sok gyermeknek természetes az abúzus? A legtöbbjükben talán nem is tudatosul, hogy amit tesznek vele (családtag), az természetellenes.

A gyerekeknek az a természetes, ami abban a családban elfogadott, amiben felnőnek. A gyerekek annyira kiszolgáltatottak a felnőtteknek, hogy ez csak azzal a végtelen bizalommal oldható fel, amivel ők viszonyulnak a felnőttekhez, ebbe nem fér bele az, hogy megkérdőjelezzék azt a torz normarendszert, ami körülöttük kialakul. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem kényelmetlen számukra a bántás, hogy nem érzik azt, hogy valami nincs rendben, de ezt tudatosan nem tudják megfogalmazni, rossz érzéseiket inkább elfojtják. Később, amikor kezdik megtapasztalni, hogy ez más családokban nem így van, akkor döbbennek rá, hogy otthon nincs minden rendben, hogy őket tulajdonképpen bántották.

Sok szülő miért nem hisz a gyerekének, ha az elmondja neki, hogy „apa” vagy Béla nagybácsi molesztálta őt? Hogyan győződik meg erről, milyen módszereket alkalmaz a pszichológus, jogi szakember?

Sokszor kényelmesebb azt gondolni, hogy biztos csak kitalálta, mint megvédeni, eljárást indítani, kockáztatni a megélhetést azzal, hogy feljelenti a családfőt vagy feljelenti az anyát, aki a gyerekekkel van, míg ő dolgozik. Az is nagyon nehéz, hogy beengedjük a tudatunkba azt a tényt, hogy „ilyen” dolgok nálunk is megtörténhetnek, nem csak a tanyákon, nem csak az alacsony státuszú családokban, nem csak Belgiumban. A másik nagyon erős visszatartó tényező a félelem az elkövetőtől. Ez főleg a magas társadalmi-gazdasági pozícióban levő, nagyon jó önérvényesítő, roppant agresszív elkövetők esetében szokott megjelenni, akik képesek meggyőzőképességükkel, sokszor pénzükkel illetve fizikai erejükkel félelemben tartani nemcsak a gyereket, hanem azt a felnőttet is, aki meg szeretné védeni a gyereket.

Az igazságügyi szakértő elsősorban beszélgetéssel és különböző projektív személyiségtesztekkel tudja felmérni azt, hogy az előadott történet mennyire hiteles, mennyire van összhangban az elbeszélés a megélt érzelmekkel, hol tart a személyiség fejlődése és vannak-e traumatikus élmények.

Miért nem hisznek általánosságban (közvélemény) sokszor az áldozatoknak? Miért vagyunk áldozathibáztatók?

Amiért a szülő sem hisz sokszor a gyerekének.

Hogyan tud segíteni a pszichológus, jogi szakember az áldozatoknak? Milyen módszerekkel dolgozik, és mennyire mondhatók ezek sikeres vállalkozásoknak? Feldolgozható egy ilyen trauma?

Egyértelműen igen, fel lehet dolgozni a megélt traumákat, az ehhez szükséges érzelmi munka, annak ritmusa, időtartama egyénenként nagyon változó. Ami a jogi segítést illeti, ez egy nagyon összetett folyamat és sok különböző rendszer együttműködésén múlik. Sokszor benne van a család, a gyerekjóléti szolgálat vagy szakellátás, az oktatási rendszer, az egészségügyi rendszer, a rendőrség, a bíróság, és sokszor az ellátó szakember. Ezeknek az összekapcsolódása sokszor szögletes, sokszor nincs vagy rosszul működik az esetgazda, nincs információáramlás, nem mindenki érzi és érti a dolgát, nem mindenki fogja fel a bántalmazás következményeinek a súlyosságát. Ez a lánc egy darabig képes korrigálni, ha egyik-másik láncszem rosszul működik, de sok esetben elszakad és ennek leginkább az áldozat látja kárát, de az őt védeni kívánó felnőttek is súlyosan tudnak sérülni, hisz nem áll helyre az igazságosság, pedig ez társadalmi érdek is.

 

Mit tehet az az áldozat, akinek nincs anyagai háttere vagy lehetősége megfelelő szakemberhez fordulni? Van-e olyan módszer, amellyel saját erőből tudja „gyógyítani” magát?

Ilyen módszerről nem tudok, és erősen kétlem, hogy lehet ilyen, mert az abúzus egy társadalmilag mélyen beágyazott trauma, ami csak kapcsolatban tud gyógyulni. Ha a bántalmazott gyerek biztonságba kerül és van mellette egy olyan felnőtt, akiben bízik, aki mellett újra gyerek tud lenni, akinek el tudja mondani az élményeit, aki ki tudja várni, hogy a gyerek el akarja mondani, akkor sok esélye van a gyógyulásnak. Ilyenkor elég lehet csak a felnőttet támogatni.

Felnőttként is sokat segít egy megértő támogató társ, de ez olyan feladatot jelent a másik félnek, amitől könnyen túlterhelődik és nem éri meg kockára tenni egy jó kapcsolatot. Ezért volna nagyon fontos, hogy legyenek olyan komplex ellátórendszerek – ilyenek pl. a norvég, az izlandi modellek –, ahol térítésmentesen kaphat ellátást az is, aki nem tudja kifizetni a 8-10 ezer forintos óradíjat. Amióta az ESZTER Alapítvány ambulanciája bezárt, lényegében vákuum maradt az ellátásban, a meglévő ellátórendszerek nem tudják átvenni az ott korábban ellátott feladatokat kapacitás ill. tapasztalat hiányában.

 

Jennie Melamed Lányok csöndje megvásárolható itt

Petőfi Sándor Szerelem gyöngyei Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....

Karinthy Frigyes Így írtok ti - Gyűjteményes kiadás Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...

Móricz Zsigmond Úri muri ,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...

Ady Endre Szeretném, ha szeretnének ,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...

Babits Mihály Timár Virgil fia ,,Az él igazán, aki másért él" Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...

Vámos Miklós A kiskönyvTÁR - Karcsú Könyvek 1-5. (díszdobozos kiadás) A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni. Sorszámozott, dedikált,...

Lyndsy Spence Díva születik - Maria Callas titkos élete Fordította: Sziklai István MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...

Vámos Miklós A kiskönyvTÁR - Karcsú Könyvek 1-5. (díszdobozos kiadás) A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni. Sorszámozott, dedikált,...

Lyndsy Spence Díva születik - Maria Callas titkos élete Fordította: Sziklai István MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...