Leitner Olgi harmadik könyve, a Púder nélkül 2016 őszén jelent meg az Athenaeum Kiadónál. A Bakker, anya lettem! közösségi csoport alapítója (első könyvének címe is ez, és ő maga is egy hatéves tündéri kisfiú anyukája), emellett már az édesanyák – vagy ahogyan ő fogalmaz:mamik – egészséges életmódjáért is harcba szállt: a Bakker, lefogyok! csoport október óta több mint húszezer főt számlál. Interjú.

Emlékszel még, mikor kezdett először foglalkoztatni a külsőd?

Csak kicsit, vagy úgy igazából? J Nincs olyan nő szerintem, akit ne foglalkoztatna az, hogy hogyan néz ki. És ez így is van jól, egy bizonyos mértékig. Ha nem foglalkozunk azzal, hogy nézünk ki, azt már igénytelenségnek hívják, és ez nemcsak a kilókra igaz, hanem a körömre, hajra, arra, hogy nem vagyok izzadságszagú, meg ilyenek. Egészséges mértékben kell, hogy foglalkoztasson minket a kinézetünk, de nem szabad túllépni egy határt.

Mi a véleményed arról, hogy manapság úgy tűnik, minden másnál fontosabb a kinézetünk?

Média, megfelelési kényszer és totális kiégés. Az embereket tudatosan irányítják, hogy minél szarabbul érezzék magukat a bőrükben, s mivel az igazi értékek és társas kapcsolatok már kihalóban vannak, az emberek a neten lelik meg a boldogságot. Amíg az emberek összejártak a barátokkal, többet foglalkoztak a párjukkal, jobban törődtek a gyerekkel, addig nem volt idejük ennyit netezni, ergo nem is foglalkoztak annyit ezzel a kérdéssel, hogy ki hogyan néz ki. Egészséges korláton belül mindenki foglalkozzon magával, de engem például hidegen hagynak a csontváz külsejű modellek, a tévében és a világhálón egyaránt. Ronda. Sose akartam olyan lenni. A nők kinézetében pedig „sok pénz” van: smink, krémek, hajfesték, számtalan kozmetika, szőrmentes lábak, nagyobb szempilla, dúsabb haj, színes körmök, szarkalábak eltüntetése. Mindenhol ott vannak a nők. Pontosabban a nők és a külsejük.

Megesett már veled, hogy a külsőd miatt bíráltak? Ez hogy érintett téged?

Én sosem voltam gebe alkat, inkább az erős csontozatú, erősebb külsejű nők táborához tartoztam. Voltak „teltebb” időszakaim már suliban is, de abban az időben még nem volt módi csúfolni ezért a másikat. Ha valaki brutálisan kövér volt, azt már akkor is, igen, de szerintem ma már az én akkori kinézetemet is negatív jelzőkkel illetnék, ha most lennék iskolás. Bántani nem bántottak tehát, de érzékeltem, hogy vannak azért sokkal vékonyabb lányok is. 

 Van olyan, amit kevésbé kedveltél magadon, de az évek során sikerült elfogadnod, sőt, megszeretned?

A néha kibuggyanó hájam mellett a mellemmel például sosem voltam kibékülve. Soha. De nem azért, mert láttam, hogy milyen másoknak, hanem azért, mert van önkritikám és pontosan tudom, hogy amellett, hogy kicsi – mondhatni már nagyító kell hozzá –, még csúnya is. Se formája, se teltsége, olyan semmilyen az egész. Sosem szerettem, de hát mit csináljak vele? Ilyen és kész. Elfogadtam és 35 éve ezzel élek, de nem szeretem egy kicsit sem.

Egyre több helyen találkozhatunk telt hölgyekkel a címlapokon, kifutókon – mégsem csitul az őrült diéták korszaka. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?

Nagyon egyszerű: a diéta kapcsán rengeteg gyártó tud fejlődni, új termékeket piacra dobni. Gondoljunk csak bele, hányféle diéta létezik, hány kamu fogyasztószer, olyan is, ami veszélyes is lehet! Míg az elhízáshoz elég a liszt és a kolbász például. Abban mi a biznisz? Nem sok.

 Szerinted meddig egészséges elmenni a fogyókúrában, hol az a határ, amikortól már beteges? Volt a környezetedben testképzavarral küzdő személy? (anorexiás, bulimiás stb.)

Nem volt ilyen ismerősöm, ha jól emlékszem. A fogyókúra addig egészséges, amíg az ember jó érzi magát a bőrében, nem válik a rögeszméjévé, és amíg nem veszélyezteti az egészségét. Mindig az aranyközépút a helyes. Ha valaki le akar fogyni, mert nem érzi jól magát, zavarja a nagy comb, a lógó has, akkor tegye meg, hiszen a lényeg, hogy jóban legyen magával, szeresse magát. Nem beszélve arról, hogy egy kövér embernek számos olyan betegsége is kialakulhat, ami kifejezetten az elhízásnak köszönhető. Volt egy nő a csoportomban, akinek szinte szó szerint minden baja volt: magas vérnyomás, terhességi cukor, reflux, ízületi gondok, térdfájás, gyomorégés, hónapokig kimaradó menstruáció, cukorbetegség stb. Kb. 110 kiló volt. Az összes nőt, aki adott a külsejére és le akart fogyni, „leribancozta”. Na, ez sem egészséges. A kóros soványságnak is megvannak persze a maga velejárói, természetesen az sem egészséges. De az szerintem jó dolog, ha valaki figyel magára és kézben tartja a saját teste és lelke alakulását azzal, hogy igenis odafigyel arra, mit eszik, mikor, mennyit, és mozog is. Szerencsére rengeteg nőismerősöm számol be arról, hogy a fogyással rendeződött például a cukra, a Crohn-betegsége és a menstruációja is.

Az Antilányregény főhőse annyira a tökéletes testkép megszállottjává válik, hogy emberi kapcsolatai is tönkremennek (a legjobb barátnőjével eltávolodnak egymástól, a férjétől is elhidegül). Szerinted hol az a határ, amikor az önmagunkkal folytatott harc már a szeretteinkre is hatással van?

Ahogy a kérdésben is szerepel: addig egészséges, amíg nem megy az emberi kapcsolatok rovására. Amikor valaki már megszállott – legyen szó bármiről –, az sohasem egészséges. A helyes táplálkozásnak és mozgásnak az életünk részének kellene lennie, olyan dolognak, ami teljesen magától értetődő, mint például az, hogy reggel fogat mosok. Ha kezdettől fogva odafigyelnénk erre, akkor nem jönne el az az idő, amikor átesünk a ló túloldalára és olyan fanatikus fogyózóvá válunk, ami mindenre, de tényleg mindenre káros hatással lesz. Persze az megint más, amikor valaki amúgy teljesen rendben van külsőleg, ő mégis mást hisz magáról. Itt a gyökerekben kell keresni a válaszokat, hogy valaki miért lesz ilyen. Miért akar olyan lenni, mint más? Miért nem szereti magát? Miért menekül abba, hogy reggeltől estig kalóriákat számol, és a sírógörcs kerülgeti, mert 10 gramm szénhidráttal többet evett, ezért megy meghánytatni magát? Komoly, félelmetesen komoly pszichés háttere van ennek, egészen a magzati kortól a kisgyerekkoron át, minden közrejátszhat abban, hogy valaki idáig jut. Sajnos kevesen jutnak el odáig, hogy segítséget kérjenek, pedig nagyon nagy szükség lenne rá.

Mona Awad Antilányregény című könyve megvásárolható itt

Petőfi Sándor Szerelem gyöngyei Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....

Karinthy Frigyes Így írtok ti - Gyűjteményes kiadás Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...

Móricz Zsigmond Úri muri ,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...

Ady Endre Szeretném, ha szeretnének ,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...

Babits Mihály Timár Virgil fia ,,Az él igazán, aki másért él" Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...

Leo Vardiashvili Sűrű erdő szélén Fordította: Neset Adrienn Élni fontosabb, mint túlélni. ,,Lehengerlő olvasmány." - Financial Times ,,Megrendítő és fájdalmasan komikus." - The Observer Az ilyen regények utat mutathatnak. - The Guardian ,,Ez a könyv megsemmisített. Megdöbbentem,...

CRISTINA CAMPOS Történetek férjes nőkről Fordította: Mester Yvonne Mindannyiunknak vannak titkai Őszinte regény házasságról, barátságról, vágyról és szerelemről. Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad. Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen...

Claudia Hochbrunn Itt mindenki idióta? - Az irigyek, az örök optimisták és egyéb nehéz természetű embertársaink Fordította: Csősz Róbert Mindenki idióta - csak én nem! Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában....

Drága édesanyám - 15 megható történet arról, aki a legfontosabb Anya csak egy van Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden...