„Az alkatunk ellen nem harcolhatunk, csak egy egész életen át tartó önkínzással.”
Gálvölgyi Eszter 18 év után vált el a férjétől, egy majdnem 16 éves fiú édesanyja, és elmondása szerint örök elégedetlen a külsejével. Szenvedélyesen hisz az emberi kapcsolatokban és a kommunikáció fontosságában. Interjú.

Emlékszel még, mikor kezdett először foglalkoztatni a külsőd?

Amióta az eszemet tudom, mindig is foglalkoztatott. És soha nem voltam elégedett magammal. Ahogy mondani szoktam, evolúciós fejlődésemnek biztos volt egy meglehetősen rövid időszaka, amikor 54 kiló voltam. De ez a félóra valahogy nem maradt meg bennem.

Mi a véleményed arról, hogy manapság úgy tűnik, minden másnál fontosabb a kinézetünk?

Elég szomorú, hogy a külsőségek sokkal fontosabbak a belső értékeknél. Bár magam is gyakrabban hódítok a külső tulajdonságaimmal, mint a belsőmmel. Ez néha azért keserít el, mert egy kapcsolatot szerintem nem lehet csak a külsőségekre alapozni. Ha valakinek „csak” tetszem, de nem érdeklem, biztos, hogy előbb-utóbb csalódást fogok okozni. Se fiatalabb, se vékonyabb, se rugalmasabb nem leszek. Ami viszont vagyok és lehetek: ugyanolyan jó fej, humoros, kedves, érdeklődő, értelmes, okos. Lehetek még jobb szakácsnő, jobb anya, jobb szerető, de magasabb már biztos nem!

 Megesett már veled, hogy a külsőd miatt bíráltak? Ez hogy érintett téged?

Valójában nem. Bár magam kifejezetten nem vagyok elégedett a külsőmmel, a környezetem meglehetősen „jó csaj”-nak tart. J Ahogy mondani szoktam: én nem vagyok az esetem!

 Van olyan, amit kevésbé kedveltél magadon, de az évek során sikerült elfogadnod, sőt, megszeretned?

Nem igazán. Két dolog volt kedvemre magamban mindig: a szemem és a vádlim. Ezekkel most is elégedett vagyok, a többi részemen most is változtatnék. Bár segíthetne, hogy vannak olyan részeim, amiket mások kifejezetten kedvelnek, mégsem tudtam elfogadni őket. Talán néha kevésbé utálom. J

 

Egyre több helyen találkozhatunk telt hölgyekkel a címlapokon, kifutókon – mégsem csitul az őrült diéták korszaka. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?

Hosszú idő alatt berögzült dolgok megváltozásához újabb hosszú időszaknak kell eltelnie. Ráadásul (elcsépelt közhely, de) a nők – mindegy, hogy hogy néznek ki – soha nem elégedettek maximálisan magukkal. A kismellűek nagy mellet szeretnének, a feketék szőkítik a hajukat, a kicsik nagyobbak lennének, a szeplősek szeplőtelenségre vágynak. J

 Szerinted meddig egészséges elmenni a fogyókúrában, hol az a határ, amikortól már beteges? Volt a környezetedben testképzavarral küzdő személy? (anorexiás, bulimiás stb.)

Úgy gondolom – annak ellenére, hogy nem így csinálom –, hogy egészséges az lenne, ha az ember el tudná fogadni saját magát. Az alkatunk ellen nem harcolhatunk, csak egy egész életen át tartó önkínzással. Szerintem minden durva diéta erőszak a test és a lélek ellen, önmagunk megerőszakolása. A magam részéről elutasítom az erőszak minden formáját!

Ismertem bulimiást, ismerek anorexiást. Egészen szörnyű nézni, ahogy tönkremennek.

Az Antilányregény főhőse annyira a tökéletes testkép megszállottjává válik, hogy emberi kapcsolatai is tönkremennek (a legjobb barátnőjével eltávolodnak egymástól, a férjétől is elhidegül). Ön szerint hol az a határ, amikor az önmagunkkal folytatott harc már a szeretteinkre is hatással van.

Minden „mániákus” elveszti az összeköttetést a valós világgal, így a környezetével is. A magam részéről elég sok pszichésen sérült emberrel vagyok körülvéve. (Na jó, ki nem?) Én igyekszem elég nagy empátiával és türelemmel támogatni a maguk alatt lévő embereket, de mondhatni, nekem ez a perverzióm. Az emberek nagy többsége annyira el van foglalva a saját gondjaival, hogy se türelme, se ideje, se energiája, és legfőképpen kedve sincs mások nyűglődéseit hallgatni. Én hiszem, hogy mindenkinek a saját keresztje a legnagyobb! És tényleg! Nem lehet méricskélni, hogy melyik probléma súlyosabb. Szeretek segíteni, szeretek szeretni, szeretek adni. Meg kell látni, hogy amikor valaki gondban van és elutasító, akkor van igazán szüksége a segítségre! Persze ilyenkor könnyebb elfordulni, de én szeretem a kihívásokat! J

Athenaeum 180
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
További Újdonságok
Fordította: Novák Petra
Mindannyian más színben látjuk a világot
Alice kislánykorától kezdve a legrosszabbat és a legjobbat is látja az emberekben. Látja ezerféle hangulatukat, és minden egyes pillanatban pontosan tudja, mit éreznek. Egyedülálló képességét...
VÁMOS MIKLÓS
Akiket megöltek a vészkorszakban, azoknak leszármazottjaik sincsenek, tehát nemcsak a nagynénik, nagybácsik hiányoznak a családi láncolatból, hanem az unokahúgok és -nővérek, az unokaöcsök...
további újdonságok »
Kiemelt Ajánlatok
Fordította: Csősz Róbert
Mindenki idióta - csak én nem!
Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában....
Anya csak egy van
Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden...