„Egy kamasz szinte sosem elégedett magával”
Akovács Évát a Nők Lapja Psziché, az Évszakok és az Iskolaválasztó főszerkesztőjét is megkérdeztük, mi a véleménye arról, hogy a kinézet mindennél fontosabb ma.

Emlékszik még arra, hogy mikor kezdte először foglalkoztatni a külseje?

Persze. Óvoda nagycsoport, mert nem volt elég hosszú a hajam. Komolyabban pedig általános iskola, ahol magasabb voltam, mint az átlag. Majd folytatódott a gimiben, amikor épp semmit nem találtam szépnek magamon.


Mi a véleménye arról, hogy manapság úgy tűnik, minden másnál fontosabb a kinézetünk?

Szerintem ez korosztályfüggő, mint ahogy mindig is az volt. Egy kamasz szinte sosem elégedett magával, míg egy évtizeddel később sokkal jobban kijövünk magunkkal, jobban tudjuk kompenzálni hiányosságainkat, jó esetben pedig találunk valakit, aki imádja a szerintünk hiányos testünket.

 Megesett már Önnel, hogy a külseje miatt bírálták? Ez hogyan érintette Önt?

Mivel a fehér bőröm iskolás koromban szinte világított a nyáron, ezért gyakran csúfoltak, és a szeplők sem mindig jöttek jól. Idősebb koromban már senki nem próbálkozott ezzel.


Van olyan, amit kevésbé kedvel önmagán, de az évek során sikerült elfogadnia, sőt, megszeretnie?

A fehér, érzékeny bőr mindig kicsit nehéz eset. Hiába próbálok kreolosra sülni, csak egy rettenetes hámlós leégés lesz mindig a vége. Örök hála az önbarnító feltalálójának.


Egyre több helyen találkozhatunk telt hölgyekkel a címlapokon, kifutókon – mégsem csitul az őrült diéták korszaka. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?

Az, hogy a férfiaknak látszólag a vékonyság tetszik. Ezzel pedig semmilyen propaganda nem veszi fel a versenyt.

Ön szerint meddig egészséges elmenni a fogyókúrában, mikortól számít betegesnek? Volt az Ön környezetében testképzavarral küzdő személy? (anorexiás, bulimiás stb.)

Nők között dolgoztam egész életemben, mindig volt valaki, aki túl komolyan vette a fogyókúrát, és igen, testképzavarossal is találkoztam már. Határ? Amikor mást látunk a tükörben, mint amit a többiek állítanak rólunk.

 Az Antilányregény főhőse annyira a tökéletes testkép megszállottjává válik, hogy emberi kapcsolatai is tönkremennek (a legjobb barátnőjével eltávolodnak egymástól, a férjétől is elhidegül). Ön szerint hol az a határ, amikor az önmagunkkal folytatott harc már a szeretteinkre is hatással van?

Ha ránk szól a párunk, hogy na, most már elég, akkor aztán tényleg elég a fogyózásból.

Máramarosi Lili, Szabó Tibor Benjámin (szerk.)
Az Athenaeum vállalatcsoport alapítója, a könyvesboltosból lett nyomdász és könyvkiadó 1859-ben "Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára" címmel életre hívott egy olyan kalendáriumot, amely, azon túl,...
Frank Schätzing
Emlékszünk még Frank Schätzing RAJ című regényére? A német mester egyetlen képből bontja ki az egész világra kiterjedő ökokatasztrófa és a megvadult természettel szemben vívott emberi küzdelem történetét:...
Jonas Jonasson
Fordította: Kúnos László
Mi jöhet még Allan Karlsson életében? A jó öreg százévesnek, bizony, maradt néhány kaland a tarsolyában.

Az egész egy hőlégballonos túrával és három üveg pezsgővel kezdődött. Allan és Julius...
Jodi Picoult
Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ