„Az evésnek nem szabad lemondásokkal járnia, szóljon inkább az élvezetről, méghozzá úgy, hogy nem ész nélkül habzsoljuk a káros alapanyagokat.”
Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN főmunkatársa, aki ráktúlélőként kendőzetlen őszinteséggel írt betegségéről és gyógyulásáról Hamvaimból című művében, most pedig gőzerővel dolgozik legújabb könyvén, amelynek a címe egyelőre titok. Évinek is feltettük a hét kérdést. Interjú.
Emlékszel még, mikor kezdett először foglalkoztatni a külsőd?
Amióta az eszemet tudom, azóta foglalkoztat a külsőm. Már az oviban sem volt mindegy, milyen ruhát készít ki anya. Nagyon korán határozott elképzelésem volt a megjelenésemről (is).
Mi a véleményed arról, hogy manapság úgy tűnik, minden másnál fontosabb a kinézetünk?
Az, hogy nem lehet kettéválasztani a külsőnket a belsőnktől. Nézhet ki valaki brutál jól egy képen, ha az a helyzet áll fenn, hogy az életben nulla a kisugárzása, vagy ordít már róla messziről, hogy egyáltalán nincs rendben önmagával. Így hát szerintem az se keseredjen el, aki nem nyerte meg a génlottót, mert ha valaki megtanulja elfogadni önmagát, akkor tök mindegy, hány centi a combkerülete, persze egészséges határokon belül.
Megesett már veled, hogy a külsőd miatt bíráltak? Ez hogy érintett téged?
Persze. Az egyik egyetem felvételijéről azért utasítottak el, mert egy centisre nyírt, hidrogénszőke hajam volt, és egy karikát lövettem a számba. Viszont nem kezdtem el az elutasítás miatt otthon a párnámba sírni. Azt gondoltam, ha úgy nem kellek, akkor nekem nincs semmi dolgom azon a helyen.
Van olyan, amit kevésbé kedveltél magadon, de az évek során sikerült elfogadnod, sőt, megszeretned?
A legszembetűnőbb testi hibám az, hogy rossz a szemem és ezért szemüveget kell hordanom hároméves korom óta. Az anyukám engem arra tanított, soha ne engedjem, hogy csúfoljanak emiatt, és ne hagyjam magam semmilyen körülmények között. A nevelése szemmel láthatóan sikeres volt. Egyszer próbálkozott velem egy srác még általánosban, pápaszemesnek csúfolt. Én meg bokán rúgtam. Azt hiszem, azóta nem szólt be nagyon a szemüvegemre senki. Sőt, inkább azt feltételezik, hogy divatból hordom, annyira hozzám nőtt.
Egyre több helyen találkozhatunk telt hölgyekkel a címlapokon, kifutókon – mégsem csitul az őrült diéták korszaka. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?
Azért ennek köze van ahhoz is, hogy útjára indult az egészséges életmód forradalma. A diétákkal (a fogyókúrákkal meg pláne) az a baj, hogy a külsőségek miatt csinálják őket. Pedig az egészségünk megőrzése érdekében a legfontosabb az, hogy helyesen táplálkozzunk, aminek a kellemes mellékhatása a karcsúság ugye.
Szerinted meddig egészséges elmenni a fogyókúrában, hol az a határ, amikortól már beteges? Volt a környezetedben testképzavarral küzdő személy? (anorexiás, bulimiás stb.)
A fogyókúra abszolút helytelen. A legtöbb azért is sikertelen, mert drasztikus, és nem lehet életvitelszerűen tartani. Szóval senki ne fogyókúrázzon, helyette inkább – akár dietetikus segítségével – mindenki térjen át a kiegyensúlyozott étrendre, ami egész életünkben könnyedén tartható és követhető. Az evésnek nem szabad lemondásokkal járnia, szóljon inkább az élvezetről, méghozzá úgy, hogy nem ész nélkül habzsoljuk a káros alapanyagokat. Én például egyáltalán nem értem, mit lehet szeretni a chipsen és a cukros üdítőkön, de nálunk soha nem is volt ilyesmi otthon. És szerencsére nincs a környezetemben olyan ember, akinek evészavarai lennének.
Az Antilányregény főhőse annyira a tökéletes testkép megszállottjává válik, hogy emberi kapcsolatai is tönkremennek (a legjobb barátnőjével eltávolodnak egymástól, a férjétől is elhidegül). Ön szerint hol az a határ, amikor az önmagunkkal folytatott harc már a szeretteinkre is hatással van?
Azon a ponton, amikor már képtelenek vagyunk felismerni tetteink súlyát és következményeit. Ez legtöbbször az önismeret hiányát jelenti egyébként.
Az Antilányregény Facebook oldala megtekinthető itt
A kötet megvásárolható itt
Athenaeum 180
 |
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
|
 |
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
|
 |
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
|
 |
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
|
 |
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
|
További Újdonságok
 |
A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni.
Sorszámozott, dedikált,...
|
 |
Fordította: Sziklai István
MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...
|
Kiemelt Ajánlatok
|
|
A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni.
Sorszámozott, dedikált,...
|
|
|
Fordította: Sziklai István
MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...
|
