Az elmúlt másfél évben három köteted is megjelent az Athenaeum Kiadónál, három történelmi regény, az Anjouk-sorozat első kötetei: a Liliom és vér, a Lángmarta dél, valamint a trilógia záró darabja, Az utolsó tartományúrig. Hangzatos, várakozást keltő címek, sötét, középkori hangulatú borítók. S aztán, olvasás közben, a pazar történelmi utazás, a megelevenedő XIV. század, vér, küzdés, hatalom – lebilincselő történelmi panoráma. Honnan eredeztethető az Anjouk iránti látványos érdeklődésed, hogyan találtál rájuk? Nem akadt konkurenciájuk, sehol az Árpádok vagy Mátyás?

Amikor először ötlött fel bennem, hogy történelmi regényt szeretnék írni, akkor még nem uralkodócsaládokban, dinasztiák jellemezte évszázadok elmesélésében gondolkodtam: a Templomos Lovagrend magyar ága érdekelt, mert úgy gondoltam, jó téma lesz, arról még úgysem írt senki. Csak ezután találtam ki, hogy a rend utolsó pár évéről kéne írni, a bukásról, és hogy az miképp ment végbe a Magyar Királyságban. Érdekes módon a Templomos Lovagrend alkonya egybeesik azzal az időszakkal, amikor kihalt az Árpád-ház, és Magyarországon beköszöntött az interregnum, azaz a királynélküliség, a trónharcok kora.

A teljes interjút elolvashatod ITT