Éva díszlettervezőből blogger, majd újságíró lett, élményeket, szerelmet keresett, általában élte az önmegvalósító, örömelvű nagyvárosi késő huszonéves nők életét, amikor a diagnózis egy későn, túl későn elcsípett méhnyakrákról hirtelen olyan reflektorfénybe állította, ami aligha szerepelt a tervei között. Miközben kemóval, sugárral, műtétekkel az életéért küzdött, Éva a méhnyakrák elleni küzdelem arcává válva minden elérhető eszközzel elkezdte rázni nőtársai vállát, hogy legyenek tudatosabbak a saját egészségük kapcsán, járjanak szűrésre, és figyeljenek testük-lelkük jelzéseire. A nehezen, de végül megszerzett gyógyulás után a betegségről írt könyve, a Hamvaimból bár ugyanezen küldetés része, mégsem röpirat –személyes, őszinte saját élmény, így jóval elevenebben érint meg, mint bármilyen kioktató hangú népegészségügyi kampány. Interjú.

Itt