Jandácsik Pál és az a bizonyos első
Milyen érzés, amikor egy kezdő szerző a kezébe veheti első, professzionális könyvét, ami nem magán, hanem hagyományos kiadásban jelenik meg? Milyen érzés rálépni a szerzővé válás rögös útjára?

Az érzés különlegességéről talán a következő írói kép adhatja a legpontosabb meghatározást: "Keresem a szavakat... És nem találom őket..."

            Április 8-án, pénteken jött a telefonhívás Tibortól, az Athenaeum főszerkesztőjétől, hogy megérkezett a könyvem a nyomdából, és „nem hogy jól néz ki, de kifejezetten gyönyörű lett”. Felmentem vonattal Pestre, hogy minél előbb a kezembe vehessem a tiszteletpéldányaimat. Izgatott és egyben feszült voltam. Hamarosan láthatom a művemet! Hihetetlen volt. 2015-ben kezdtem el a kiadókeresést. Először csend és elutasítás fogadott, azonban az Athenaeum Gyöngyhalász szerzőválogató piknikje után felcsillant a remény, hogy a kéziratom kilépjen a fiókomból. Fantasztikus embereket, írótársakat ismertem meg. Az utóbbi időszak egy álomnak tűnt, és amikor megpillantottam azon a pénteki napon könyvet…

Már hetekkel ezelőtt láttam a belívet, a munkahelyemen jóformán kitapétáztam a falakat a borítójával, de az élő, kézzel fogható látvány felülmúlt mindent. A polcaimban hever a regény valamennyi nyers kézirata. Az eredeti, 2010-es, sután megszerkesztett, „calibris” változat, a 2014-es újraszerkesztett, finomított verzió a másfél sorközös Times New Romannel, ami egy spirálos szakdolgozatnak tűnik, és annak valamennyi utánnyomott, bővített változata. Látni azt, hogy a kézirat többé nem kézirat, hanem valódi, gyönyörűen kötött, profi, dombornyomott borítós regény, már-már mesébe illő. Nem mindennapi. Tapasztalatom van nekem is a magánkiadással kapcsolatban, amitől az író nem feltétlenül azt kapja, amit vár. A magánkiadásnál a szerző egy személyben szerkesztő, marketinges, terjesztő is. Bevallom, nincs tehetségem hozzá. De ezúttal nem egyedül vágtam bele a nagy kalandba, hanem egy csodálatos csapat állt mögöttem. A szerkesztőmmel folytatott lázas munka során újra felfedeztem a saját történetemet.

            Mindig is hittem benne, hogy kitartással, alázatos, türelmes munkával bármit elérhet az ember. Csak akarat és tett kell hozzá. Coelho igaz bölcsessége örök érvényű a könyvkiadásban is: ha valamit igazán szeretnél, akkor az univerzum erői megsegítenek. Az én esetemben is ez történt.

            Azt gondolná az ember, hogy a sok keresés, csalódás és elutasítás után az első könyv kézbevétele után révbe ér a szerző, de ez nem így van. Az igazi kaland csak most veszi kezdetét. Egy nagy út vár rám és bízom benne, hogy nem egyedül fogok végigmenni rajta. Már nem…

 

 

Ez egy álomország? Nem! Egy igazi szeretemország.
Képzeljünk el egy országot, egy olyan helyet, ahol szeretünk élni. Nem azért szeretjük, mert minden az ölünkbe hullik és nem azért, mert kevés munkával jól lehet keresni, vagy mert nem kell...
Minden fejben dől el. Kivéve az összecsukott vasalódeszkát, az a szobában dől el.
Hartay Viharsarki Kattintós Csaba csinált egy préselt növénygyűjteményt az emberekből. Ez itt az. Szépen lekaszálta őket a Facebookon, a buszon, a kiskonyhában, wellness-szállodában a bugyborékos...
további újdonságok »
Fordította: Szieberth Ádám
A francia nők tudnak élni!
A francia nők nem híznak (New York Times bestsellerlista 1. hely) szerzőjének új könyvében az írónő górcső alá veszi a franciák osztriga iránti vonzalmát. Megismerhetjük az osztrigát...
Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.
A végzetes járványt követően...