Az érzés különlegességéről talán a következő írói kép adhatja a legpontosabb meghatározást: "Keresem a szavakat... És nem találom őket..."
Április 8-án, pénteken jött a telefonhívás Tibortól, az Athenaeum főszerkesztőjétől, hogy megérkezett a könyvem a nyomdából, és „nem hogy jól néz ki, de kifejezetten gyönyörű lett”. Felmentem vonattal Pestre, hogy minél előbb a kezembe vehessem a tiszteletpéldányaimat. Izgatott és egyben feszült voltam. Hamarosan láthatom a művemet! Hihetetlen volt. 2015-ben kezdtem el a kiadókeresést. Először csend és elutasítás fogadott, azonban az Athenaeum Gyöngyhalász szerzőválogató piknikje után felcsillant a remény, hogy a kéziratom kilépjen a fiókomból. Fantasztikus embereket, írótársakat ismertem meg. Az utóbbi időszak egy álomnak tűnt, és amikor megpillantottam azon a pénteki napon könyvet…
Már hetekkel ezelőtt láttam a belívet, a munkahelyemen jóformán kitapétáztam a falakat a borítójával, de az élő, kézzel fogható látvány felülmúlt mindent. A polcaimban hever a regény valamennyi nyers kézirata. Az eredeti, 2010-es, sután megszerkesztett, „calibris” változat, a 2014-es újraszerkesztett, finomított verzió a másfél sorközös Times New Romannel, ami egy spirálos szakdolgozatnak tűnik, és annak valamennyi utánnyomott, bővített változata. Látni azt, hogy a kézirat többé nem kézirat, hanem valódi, gyönyörűen kötött, profi, dombornyomott borítós regény, már-már mesébe illő. Nem mindennapi. Tapasztalatom van nekem is a magánkiadással kapcsolatban, amitől az író nem feltétlenül azt kapja, amit vár. A magánkiadásnál a szerző egy személyben szerkesztő, marketinges, terjesztő is. Bevallom, nincs tehetségem hozzá. De ezúttal nem egyedül vágtam bele a nagy kalandba, hanem egy csodálatos csapat állt mögöttem. A szerkesztőmmel folytatott lázas munka során újra felfedeztem a saját történetemet.
Mindig is hittem benne, hogy kitartással, alázatos, türelmes munkával bármit elérhet az ember. Csak akarat és tett kell hozzá. Coelho igaz bölcsessége örök érvényű a könyvkiadásban is: ha valamit igazán szeretnél, akkor az univerzum erői megsegítenek. Az én esetemben is ez történt.
Azt gondolná az ember, hogy a sok keresés, csalódás és elutasítás után az első könyv kézbevétele után révbe ér a szerző, de ez nem így van. Az igazi kaland csak most veszi kezdetét. Egy nagy út vár rám és bízom benne, hogy nem egyedül fogok végigmenni rajta. Már nem…
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
|
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
|
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
|
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
|
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
|
Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség. A korabeli dokumentumokra...
|
Mediterrán hangulatú, kanyargó utcácskák, szűk sikátorok, levendula, füge, rozmaring a romantikus, zárt belső udvarokban, a vörös és sárga minden árnyalata a házfalakon, egységes, de mégis...
|
Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség. A korabeli dokumentumokra...
|
Mediterrán hangulatú, kanyargó utcácskák, szűk sikátorok, levendula, füge, rozmaring a romantikus, zárt belső udvarokban, a vörös és sárga minden árnyalata a házfalakon, egységes, de mégis...
|