Helló, Tajpej!
És igen, jó, hogy vittük magunkkal kínaiul a hotel nevét, bár persze kézzel-lábbal is elkommunikálunk, illetve a helyiek is szívesen és hosszan válaszolnak nekünk kínaiul, amit eddig még mindig értelmeztünk valahogy. − Az Athenaeum Kiadó keddi bejegyzését a tajpeji könyvvásárról Peiker Éva szerkesztő írja.

A Dubajba tartó repülőút kismiska volt ahhoz képest, ami utána következett. Hajnalok hajnalán, egy átvirrasztott éjszaka után ugyanis hiába pislogtunk érdeklődve az első osztályon ülők luxushelyei felé, a kényelmesebb ülés sem segített volna, elgémberedtünk, untuk a repülést, és nagyon szerettünk volna már Tajpejben lenni. Önsajnálat helyett mindenesetre lementünk alfába, és csodáltuk a mellettem helyet foglaló kínai lány leleményességét, aki folyamatosan kereste a tökéletes alvópózt, és mindig meg is találta, édesdeden szuszogott végig.

Potom 8 órával később leszálltunk végre, és rohantunk is a taxihoz, kisebb nyelvi malőrök után már ki is ragadta a sofőr a bőröndöt a kezemből, és száguldottunk a szállásunk felé. Rohantunk, mert este hétkor kezdődött a Tajpeji Nemzetközi Könyvvásár résztvevői tiszteletére rendezett hivatalos fogadás, ahova szándékoztunk időben beesni.

És igen, jó, hogy vittük magunkkal kínaiul a hotel nevét, bár persze kézzel-lábbal is elkommunikálunk, illetve a helyiek is szívesen és hosszan válaszolnak nekünk kínaiul, amit eddig még mindig értelmeztünk valahogy. Meglehetősen szórakoztató helyre csöppentünk, az biztos. Nem elég, hogy a világ végének érződik ennyi utazás után, meg amúgy is, abban a már-már pszichedelikus állapotban, amiben tegnap este leledztünk, minden meseszerűnek, sőt, karikaturisztikusnak tűnt. Én azok boldog táborát erősítem, akik képesek egy épületen belül is eltévedni, és a Pacific Business Hotel igencsak kedvez annak, hogy e szenvedélyemnek hódolhassak.
No de mire sikerült kikecmeregni legújabb labirintusunkból, már repültünk is tova, a Howard Plaza Hotelbe, a kínai-magyar csodaeseményre. Az első ember, akit megpillantottunk, kedves szerzőnk, Mészáros László, a Sikerre születtem című könyvünk írója volt, aki egy nappal előttünk érkezett, és természetesen már mindenkivel megismerkedett. Az ő ereje a kommunikációjában és az örök optimizmusában rejlik, öröm figyelni, ahogy betölti a teret. Betöltötték persze mások is, magyar (Európa, Kossuth, Libri, Magvető, Móra, Pozsonyi Pagony, Scolar, és az Athenaeum) és külföldi kiadókmunkatársai ácsorogtak egy teremben, hallgatva az ünnepi beszédeket, a magyar népzenét, vagy éppen majszolták a svédasztalról a helyi csemegéket. A magyar-kínai barátság szépen alakult, alakulni is fog, sőt, számunkra leginkább holnaptól alakul majd, amikor is végre a könyvvásáron győződünk meg arról, mennyire is találják izgalmasnak a helyiek a magyar irodalmat.

Peiker Éva

http://www.litera.hu/netnaplo/hello-tajpej


 

 

Kiss László - Bérczesi Róbert
behúzott szárnyú felfelé zuhanás
már átláttok rajtam, de nem láttok belém
én egy univerzális gondolkodóval élek aki folyton
boldogabb akar lenni, és nem érti meg,
hogy ez nem így működik nem ilyen egyszerű
és folytatnám...
Pataki Éva
Az 1890-es évek elejének Budapestjén lázasan folyik a készülődés a magyarság ezeréves fennállásának megünneplésére. A millenniumi előkészületek forgatagában Pulszky Károly, a nemzetközi hírű, becsvágyó...
további újdonságok »
Mireille Guiliano
Fordította: Szieberth Ádám
A francia nők tudnak élni!
A francia nők nem híznak (New York Times bestsellerlista 1. hely) szerzőjének új könyvében az írónő górcső alá veszi a franciák osztriga iránti vonzalmát. Megismerhetjük az osztrigát begyűjtő és feltálaló...
Charlie Higson
Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.
A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak...