– Na? – kérdezem anyámat suttogva, amint hazaérek. – Hogy érezte magát?
– Remekül – vágja rá anyám. – Még nem alszik.
– Úgy értettem, hogy, tudod… Látott-e dolgokat.
– Ó, igen! Istent?
Elfurakszom mellette egyenesen a konyhába, letépek egy banánt a fürtjéről, és meghámozom.
– Igen, őt.
Anyám megvonja a vállát.
– Ez csak egy fázis, majd meglátod.
Harapok a gyümölcsből, ami hirtelen megakad a torkomon.
– És ha nem, anya? – kérdezem nagyot nyelve. – Mi lesz, ha nem múlik el?
Anyám gyengéden elmosolyodik.
– Dr. Keller majd talál valami másik orvosságot, ami hatni fog.
– Nem erre gondoltam! És ha kiderül, hogy igaz?
Anyám abbahagyja a konyhapult törölgetését.
– Mariah, mit akarsz mondani?
– Nem először fordulna elő. Korábban más gyerekek is láttak már… dolgokat. És a katolikus papok meg a pápa hitelesítette a látomásukat.
– Faith nem katolikus.
– Persze, tudom. Mi soha nem voltunk vallásosak. De arra gondolok, hogy ez talán nem választás kérdése. – Mély levegőt veszek. – Nem vagyok biztos benne, hogy neked, nekem vagy a pszichiáternek jogunk van ítélkezni a kérdésről.

Előrendelhető itt