Szerzői anzix 6. Óriás csak egy van - Laboda Róbert jegyzete
Gyermekkoromban sok időt töltöttem a nagyszüleimmel.Rengeteget foglalkoztak velem mint kis nebulóval. A nagyapám volt számomra az az óriás, aki először tanított labdába rúgni, akinek legelőször nyaltam bele a borospoharába, aki számomra az első és az utolsó végtelen lett.

Tavasz volt és nagyon meleg. Kövérkés, göndör kisgyerek voltam, s természetesen rendkívül szerettem az udvaron labdázni. Nem volt a játékomban semmiféle elgondolás, semmilyen logika, csupán imádtam mozogni. Nagyapám a szokásos pohár borát kortyolgatta a diófa alatti kis ülőhelyén. Soha nem tudtam megszámolni, hogy mennyiszer emelte a szájához a poharat, mint ahogy azt sem, hogy hányszor igazította meg közben a szemüvegét. Soha nem szólt volna rám, bármit is csináltam, csupán hangosabban vett levegőt, erőteljesebben köhögött.
Aznap mégis odahívott magához. Senki nem tudta kimondani olyan lágyan, érzékenyen a nevemet, mint ő.
-Robikám! Gyere ide kisfiam! - mondta.
Én épp hemperegtem az ezer kullanccsal fertőzött fűben, s a hívó szóra felálltam, gyorsan leporoltam magam, és odaszaladtam hozzá.
A fák ágai között átszűrődött napsugarak csak úgy csillogtatták az ősz haját. Mindig, ha lépegettem feléje, akkor láttam, hogy mekkora óriás is ő valójában.
Letette a poharat, hozzám fordult, megfogta a karomat.
Kicsi voltam, de éreztem, hogy súlya lesz a helyzetnek.
- Robikám , te mi akarsz lenni, ha nagy leszel? - ezt kérdezte.
Hirtelen még az izzadás is megszűnt a testemen, mintha kijózanodtam volna a gyerekes játékból.
Kapásból azt mondtam neki, hogy: Nagyapa, én gazdag akarok lenni!
Mire ő elmosolyodott, beletúrt a hajamba, nagyot sóhajtott, s ezt mondta: Robikám, ne gazdag legyél, hanem boldog! Boldog legyél mindig!
Magához szorított és ölelt, ahogyan csak bírt.
Azóta minden boldog pillanatomban eszembe jut, s késztetést érzek arra, hogy megosszam vele.
Ezért járok boldogan a temetőbe.

Minden fejben dől el. Kivéve az összecsukott vasalódeszkát, az a szobában dől el.
Hartay Viharsarki Kattintós Csaba csinált egy préselt növénygyűjteményt az emberekből. Ez itt az. Szépen lekaszálta őket a Facebookon, a buszon, a kiskonyhában, wellness-szállodában a bugyborékos...
Fordította: Németh Nikoletta
,,Az emberek rossz anyának tartanak"

Kim Dzsijong a nővérével osztozik egy szobán. Az öccsének saját szobája van.
Kim Dzsijong iskolájában a lányok mindig a fiúk után kaptak...
további újdonságok »
Fordította: Szieberth Ádám
A francia nők tudnak élni!
A francia nők nem híznak (New York Times bestsellerlista 1. hely) szerzőjének új könyvében az írónő górcső alá veszi a franciák osztriga iránti vonzalmát. Megismerhetjük az osztrigát...
Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.
A végzetes járványt követően...