Szerzői anzix 6. Óriás csak egy van - Laboda Róbert jegyzete
Gyermekkoromban sok időt töltöttem a nagyszüleimmel.Rengeteget foglalkoztak velem mint kis nebulóval. A nagyapám volt számomra az az óriás, aki először tanított labdába rúgni, akinek legelőször nyaltam bele a borospoharába, aki számomra az első és az utolsó végtelen lett.

Tavasz volt és nagyon meleg. Kövérkés, göndör kisgyerek voltam, s természetesen rendkívül szerettem az udvaron labdázni. Nem volt a játékomban semmiféle elgondolás, semmilyen logika, csupán imádtam mozogni. Nagyapám a szokásos pohár borát kortyolgatta a diófa alatti kis ülőhelyén. Soha nem tudtam megszámolni, hogy mennyiszer emelte a szájához a poharat, mint ahogy azt sem, hogy hányszor igazította meg közben a szemüvegét. Soha nem szólt volna rám, bármit is csináltam, csupán hangosabban vett levegőt, erőteljesebben köhögött.
Aznap mégis odahívott magához. Senki nem tudta kimondani olyan lágyan, érzékenyen a nevemet, mint ő.
-Robikám! Gyere ide kisfiam! - mondta.
Én épp hemperegtem az ezer kullanccsal fertőzött fűben, s a hívó szóra felálltam, gyorsan leporoltam magam, és odaszaladtam hozzá.
A fák ágai között átszűrődött napsugarak csak úgy csillogtatták az ősz haját. Mindig, ha lépegettem feléje, akkor láttam, hogy mekkora óriás is ő valójában.
Letette a poharat, hozzám fordult, megfogta a karomat.
Kicsi voltam, de éreztem, hogy súlya lesz a helyzetnek.
- Robikám , te mi akarsz lenni, ha nagy leszel? - ezt kérdezte.
Hirtelen még az izzadás is megszűnt a testemen, mintha kijózanodtam volna a gyerekes játékból.
Kapásból azt mondtam neki, hogy: Nagyapa, én gazdag akarok lenni!
Mire ő elmosolyodott, beletúrt a hajamba, nagyot sóhajtott, s ezt mondta: Robikám, ne gazdag legyél, hanem boldog! Boldog legyél mindig!
Magához szorított és ölelt, ahogyan csak bírt.
Azóta minden boldog pillanatomban eszembe jut, s késztetést érzek arra, hogy megosszam vele.
Ezért járok boldogan a temetőbe.

Kiss László - Bérczesi Róbert
behúzott szárnyú felfelé zuhanás
már átláttok rajtam, de nem láttok belém
én egy univerzális gondolkodóval élek aki folyton
boldogabb akar lenni, és nem érti meg,
hogy ez nem így működik nem ilyen egyszerű
és folytatnám...
Pataki Éva
Az 1890-es évek elejének Budapestjén lázasan folyik a készülődés a magyarság ezeréves fennállásának megünneplésére. A millenniumi előkészületek forgatagában Pulszky Károly, a nemzetközi hírű, becsvágyó...
további újdonságok »
Mireille Guiliano
Fordította: Szieberth Ádám
A francia nők tudnak élni!
A francia nők nem híznak (New York Times bestsellerlista 1. hely) szerzőjének új könyvében az írónő górcső alá veszi a franciák osztriga iránti vonzalmát. Megismerhetjük az osztrigát begyűjtő és feltálaló...
Charlie Higson
Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.
A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak...