Légrádi Ildikó Szerelemkonyha könyve valószínűleg az egyik kézikönyv lehetne ebben a felkészülésben, a szexuál- és kapcsolat-terapeuta könyve afrodiziákum kiskáté, amit a szerző főleg régóta egyedülállóknak és főleg párkapcsolatban élőknek, azaz gyakorlatilag mindenkinek ajánl „Főzzünk együtt!” szlogennel. Légrádival Kadlecsik Zoltán evangélikus lelkész beszélgetett, a háttérben a könyv ajánlóvideóját vetítették.

https://www.youtube.com/watch?v=slZNHmcrvz8

Első lecke: hogyan kommunikáljunk egymással a kapcsolatban. Légrádi meggyőződése ugyanis, hogy a pártnerek nem kérnek igazából bocsánatot, és igen, itt az igazából-on van a hangsúly. Meggyőződése, hogy azért megy nehezen a bocsánatkérés, mert a kliensek nem mernek őszinték lenni, nem érzik, hogy a gesztus mennyire megszabadítaná őket a bűn terhétől. „De kivel legyünk őszinték, ha nem a párunkkal, szerelmünkkel?”– kérdezi a szerző. Keveset beszélünk – állapítja meg Kadlecsik tiszteletes –, így nem jut idő az apró dolgokra és az intimitásra.

És innen már egy lépésre vagyok a második leckétől: a csók, a csókolózás. Kadlecsik elmond egy személyes történetet egy rendellenes esküvőről, amely alkalmával a vőlegény külön felhívja a figyelmet a csókra mint a szertartás kulcsfontos elemére, hogy „Zoli, ki ne hagyd!”. A csóknak hihetetlen ereje van – mondja a kérdező – és ajaj, milyen ereje – teszi hozzá a szerző. Három szerepe van – tudjuk meg: első körben a csókkal térképezzük fel a pártnert, később ez tartja össze a dolgot, harmadik körben pedig vágykeltő szerepe van. „Elfelejtettünk csókolózni”, és a házasságok lassan barátsággá alakulnak, szóval csókolózni, csókolózni, csókolózni.

Harmadik lecke: a célok. Legyenek saját és kapcsolati céljaink, mert a kis célok  (például együtt főzés, vagy táncolás) viszik előre a nagy célt (értsd: a kapcsolatot), és figyeljünk oda, hogy ha a pártnerünk céljai változnak, akkor érdeklődjünk irántuk.

Negyedik: az ajándék. Kadlecsik fontosnak tartja megkülönböztetni az ajándék és a jutalom fogalmait, ahol a jutalom az, amit valamiért kapunk (pl. jó eredmény egy futóversenyen), az ajándék ezzel szemben pedig az, amit azért kapunk „mert vagyunk”. Légrádi válasza, hogy általában az ajándékozás az elején elhalmozásban nyilvánul meg, de idővel elfakul ez a dolog – ezt el ne felejtsem.

Ötödik lecke a veszekedés. A tanulsággal kezdve: veszekedni a kibékülésért érdemes. A szerző szerint vannak veszekedési forgatókönyvek, de a fősztori alapja a másik megértésének a hiánya. És ahhoz, hogy a másikat megértsük, első körben a hatodik leckére, az önismeretre van szükség. A szerző beszámol egy a munkájából fakadó tapasztalatáról, amelyben egy pár minden terápia előtt egy órával ott üldögélt teljes harmóniában nevetgélve a kávézóban – öröm volt rájuk nézni –, de amikor bementek a kezelésre, kiderült, hogy hatalmas problémáik vannak; a nő ugyanis kéthetente „megőrült” – a férfi szavaival élve –, és pánikszerű hisztériás rohamokat – a diagnózis? – kapott, amelyekre a férj – ha jól értettem – úgy reagált, hogy a hajánál fogva ráncigálta párját, lenyugtatásképpen – gondolom; a kezelés során pedig kiderült, hogy a nőnek nehéz gyerekkora volt, emiatt pedig gyógyíthatatlan szeretethiánnyal küzd; Légrádi tanácsára a férfi, amikor tudta, hogy közeledik a hiszti, elvitte vacsorázni, kirándulni, elkezdte egyre látványosabban éreztetni pártnerével, hogy szeretve van, és lassan megoldódott a dolog; most boldogan élnek és gyereket várnak – teszi ki a pontot a szép és tanulságos történet végére.

Fontos az önismeret, igen. És ha már a meséknél tartunk, a hetedik – és egyben végső – lecke, a gyereknek-maradni-feladat köré szerveződik. Ennek érdekében főleg ilyen tanácsokat érdemes megfogadni, mint „legyünk csintalan gyerekek, mert nem könnyűek a hétköznapok”, vagy „dobd le a személyiséged, hogy jöjjön elő az egyéniséged”, illetve hogy egy kapcsolatban a férfi mindig a nő királya, a nő pedig mindig a férfi királynője, avagy ismételgessük, hogy „fontos és egyedi vagy nekem”.

Egy kíváncsi érdeklődő megkérdezi, hogy miért nem esett szó az afrodiziákumokról, amire Légrádi megemlíti az epret – úgyis mindjárt május van –, a tojást, meg még egy-két, a köztudat számára teljesen idegen kuriózumot.