A kalendárium például készségesen emlékeztetne arra, hogy ma van a katonai zenekarok és a méhek napja. Ennek örömére ma szólhatna valami rezesbanda a Youtube-ról (már szól is), és cukor helyett legalább ma méz kerülhetne a teába, kávéba (megtörtént). Tényleg, tudták, hogy a Magyar Honvédség Központi Zenekara, hazánk legnagyobb katonai zenekara már 110 éve működik és ország legnagyobb fúvószenekari gyűjteményével rendelkezik? Naugye.

Május 1-jét, a munka (a sör és a virsli) ünnepét például senkinek sem kell bemutatni, de ki emlékszik már arra, hogy 1944-ben ezen a napon hozták létre Vitéz Heppes Aladár repülő őrnagy parancsnoksága alatt a korábbi 2/1. kolozsvári, az 1/1. szolnoki és 5/3. mátyásföldi vadászrepülő-századokból a Magyar királyi 101/I. honi vadászrepülő-osztályt? A kalendáriumban biztosan találnánk egy rövid, szórakoztató olvasmányt Vitéz nemes belényesi Heppes Aladár alezredes magyar vadászpilóta, a „Pumák parancsnokának” kalandos életéről, aki 1988. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony, a repülők védőszentjének napján zárta le szemeit örökre. Ugye, milyen izgalmas?

És ha a majálissal egybekötött áldásos munkaszüneti nap nem lenne elég, május első vasárnapja újabb ünnep: anyák napja. Ráadásul számomra különösen izgalmas, mert idén nem csak én köszöntöm föl az anyukámat és a nagymamákat, most már az anyósom is kap virágot és (talán) én is. De miért pont virágot, és miért pont ekkor van anyák napja? A kalendárium egy szép anyák napi vers mellett már biztosan mondaná, hogy az anyák ünneplésének hagyománya egészen az ókori Görögországig nyúlik vissza, és szerte világon mindig is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat felköszöntötték. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva, hogy ezzel is nevelődjön és nemesedjen a magyar nemzet.

Ha minden jól megy, május 26, egyébként Néri Szent Fülöp, a Legyetek jók, ha tudtok sztárjának napja, megint anyák napja lesz, ugyanis aznap jelenik meg az Atheneaum Kiadónál AnyukaLand című könyvem, ami szintén kalendárium bizonyos értelemben. A terhességem 9 hónapjának, és Rozika kint töltött 9 hónapjának egyperces párbeszédekbe tömörített naplója. Éppen ezért szeretettel ajánlom egyrészt mindazoknak, akik velem együtt szeretnének nosztalgiázni, és visszaemlékezni arra, hogy milyenek is voltak azok a bizonyos hónapok: mi volt egy-két, három évvel ezelőtt ugyanezen a napon? Ekkor derült ki, hogy kisfiú vagy kislány? Ekkor rúgott először? Ekkor jött ki az első foga? Másrészt azoknak is szól ez a könyv, akik épp most készülnek rá, vagy éppen most élik át a „nagy kalandot”.

Hercsel Adél