Bárki kérdezhetné, na és a Facebook? Ezzel aztán sarokba is szoríthatna, mert arra bizony időnként úgy fölmegyek, mint vöröshangya a szilvafára. A könyvírás műhelytitkairól, az alkotó munka során lezajló lelki-szellemi folyamatokról, azonban nem sokat tudnék mondani. Azokkal kicsit úgy vagyok, mint a magánszféra dolgaival: nem kíváncsiskodom, nem terjesztem. Amit egy-egy készülő könyvemről elárulhatok, az nagyjából megfelel az adott kötet szinopszisának (az pedig a Kiadó számára lehet érdekes). A már megjelent könyvekkel egészen más a helyzet. Azokról (bizonyos keretek között) szeretek és talán tudok mit mondani.
Az utóbbi évtizedben főként a magyar történelemmel kapcsolatos ismeretterjesztés iránt köteleztem el magam. A fogadtatásra nem lehet panaszom. Sikerült utat találnom az olvasóközönséghez, s ebben nyilván nagy szerepe van a könyvek kitűnő szerkesztésének, tervezésének, esztétikai megjelenésének is.
Egy író számára az olvasókkal való élő, közvetlen kapcsolat kétségkívül fontos, sőt, manapság egyre inkább fölértékelődik. Elsősorban a könyvbemutatók, az író-olvasó találkozók nyújtanak erre lehetőséget. Az Athenaeum blogja nyilván e lehetőségek kibővítését szolgálja, hiszen az itt zajló eszmecserékbe jóval több érdeklődő kapcsolódhat be, mint például egy könyvbemutató esetén, és itt talán arra is alkalom nyílik, hogy a fagylalt visszanyaljon. Arra gondolok, hogy időnként a szerző is kérdezheti az olvasót.
Engem e pillanatban például nagyon érdekelne, hogy aki szívesen forgatja a munkáimat, az vajon hogyan fogadná, ha most egy abszurd és humoros kalandregényben bukkannának fel a magyar történelem érdekes epizódjai? A tényleges produktum ismerete nélkül a kérdés persze meglehetősen költői, s lehet, hogy a levegőben marad addig, amíg egy ilyen kötet valóban napvilágot lát, de valami azt súgja nekem, hogy ez nemsokára bekövetkezik.
Bánó Attila
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
|
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
|
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
|
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
|
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
|
A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni.
Sorszámozott, dedikált,...
|
Fordította: Sziklai István
MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...
|
A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni.
Sorszámozott, dedikált,...
|
Fordította: Sziklai István
MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...
|